Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)

Szentmihályi Imre: Pálóczi Horváth Ádám göcseji kutatásai.

Ha mindehhez még hozzávesszük a Kazinczy Ferenccel folytatott levelezését,

7 két kötetnyi kiadatlan verses levelezését,

8 számos kisebb tanulmányát, kritikáját stb., úgy kirajzolódik előttünk az a jelentős méretű irodalmi és tudományos munkálkodás, melyet Petrikeresztúron végzett. Műveiből érdeklődési körére is következtethetünk. Ami azoknak értékét illeti, sajátos kettősség állapítható meg. Nagy őstörténeti műve, A Magyar (Magóg) egyrészt kétségkívül klasszikus és középkori történeti forrásokon alapuló nagy történeti anyagismeretről tanúskodik, és a megírásába fektetett szellemi erőfeszítés mérve is tiszteletre méltó, mégis, alapjában véve elhibázott, hamis vágányokra tévedt, és — a könyv magyar népnyelvi fejezetétől eltekintve — már a saját korában is elavult volt. Ugyanis azt a régebbi: nemesi, romantikusnacionalista történetfelfogást tükrözi, mely az ősidőktől kezdve magyarokkal népesítette be az egész földkerekséget. Felsorolt többi művét viszont pozitívan értékelhetjük, részben mert azok kora viszonyait jól ábrázolják (hazánk ismertetése és a zalai tisztújítás leírása), részben mivel több-kevesebb gyűjtött anyagot tartalmaznak a népi kultúra különböző területeiről. Az Ötödfélszáz Énekek jelentősége közismert, kevésbé ismert viszont az, hogy a Magyar Árion és a Magyar közmondások c. kéziratos műveiben milyen elsőrendű fontosságú tudományos — nem csupán tudománytörténeti jelentőségű — anyag van. Mindkettő jegyzetanyaga értékes: számos korai magyar népnyelvi adatot és jó megfigyelést foglal magában, az önmagában is értékes népdalokon és rengeteg magyar közmondáson kívül. Nagy énekgyűjteményének kiadásával adósságunk törlesztését csak megkezdtük. Említett két kéziratos műve részletes értékelést, önálló kritikai kiadást érdemelne. Mindezen műveiből Horváth Ádámnak, mint a magyar nyelvjárások és népköltészet tudós gyűjtőjének határozott vonásai rajzolódnak ki előttünk. A petrikeresztúri évtized jellegét nem versköltészete, de nem is a Magóg, hanem számos egyéb értékes műve határozza meg. Horváth Ádám életének petrikeresztúri évei termékenyek és jórészt maradandó értéket termők voltak. Ezt bizonyítják Göcsejre vonatkozó adatai is. Műveiben — főleg a Kazinczyval folytatott levelezésében, a Magyar Arionban és posthumus nyelvjárás tanulmányában — gyakran említi Göcsejt (Götsej, ritkábban Götse). Ez is mutatja, hogy milyen nagy szerepe volt életében, munkájában és érzelmeiben Göcsejnek, melyet nagyon jó kutatási területnek tartott. Az alábbiakban témánként csoportosítom vonatkozó adatait. A Göcsej szó eredetéről így ír: Zala megyének van „egy jókora része, mellyet hegyes fekvéséért Götsejnek neveznek.. ."

9 Tehát a földrajzi jelleggel, a dombos tájjal magyarázza a ,,görbe ország"

10 nevét. Ez a szó eredetére vonatkozó legélet7 MTA '.Kazinczy Ferenc levelezése, I—XXIII. (Bp. 1890—1960.) — Főleg a XI— XVI. kötetekiben. — Röv.: Kaz. Lev. 8 Horváth Ádám hátrahagyott írásai, I—II. — MTA. Kézirattára, RŰI. 4-r. 41/1—II. — Röv.: H. A. írásai. — Egy része (Horváth verses levelezése a Göcseji Helikon költőnőivel) rövidesen kiadásra kerül a Göcseji Helikon sorozatban, Péterffy Ida tollából. 9 A m. nyelv, 63. 10 Kaz. Lev. XI. 325.