Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)

Degré Alajos: Pálóczi Horváth Ádám és az 1819. évi zalai tisztújítás.

OUyan illetlenül még sem megy, mint a mi madár tartományunkban a múltkori választás. SZÁRNYAS: Ha Téged kellett volna tisztedbül változtatnunk, könnyebben ment volna. SAS: Azt tsak te mondod Wigh! A község én erántam másként érez. Igen jó, hogy semmi szóllásod sints tisztemhez. SZÁRNYAS: Azt tsak te mondod Sas! De hátha van? SAS: Én a Nagy Űrnak több rendbeli érdem jelekkel ékeskedő Sassá vagyok. Én hordom kezéhez Jupiternek a menyköveket; kinek mi köze van másnak, mint neki az én tisztem változtatásához. SZÁRNYAS: Kár, hogy másnak is nints: de ha ehhez nints, van máshoz; a szabadság a kérelem útján is szabadság marad. SAS: A fedhetetlen ember a legaranyosabb Mórok nyilaitul sem fél. SZÁRNYAS: De aki a Mórok nyilainak nints kitéve, még kevesebbet fél. SAS: De ki mer azzal ditsekedni? SZÁRNYAS: Jól mondod. Kivált mikor a Jupiter mennykő hordó Sassainak éles szemeik vágynak, mint a hiúznak, és száz, mint Árgusnak: főképp ha a Vas vár védelme alatt állanak. SAS: Más a mennyköveket tiszti hivatal szerint hordozni, más ismét a Mórok nyilaival fenyegetőzni. SZÁRNYAS: Többnyire pedig e kettő együtt jár. SAS: Ha együtt jár, higyd el erős is; és ha azokra által viszed a hasonlatosságot; tanátsosabb nekik békét hagyni. SZÁRNYAS: Mi tanátsosabb most, azt nem űzöm-fűzöm. De az még ma sints elfelejtve, hogy a Patsirta valaha a Sas tollai közé rejtezvén ennek legmagasabb repülését meghaladta; s az nem történt akaratjával a hatalmas sasnak, mégis megtörtént. Sőt volt az ideje, hogy az egér megmentette ai oroszlányt a békóktul, az elefántot pedig meg tudta ölni. SAS: De mi szükség hát, vagy okosság-e egymás ellen törekednünk? SZÁRNYAS: Majd megválik hát a levegői nagy gyűlésben, melyikünk lesz a törekedő?