Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)

Degré Alajos: Pálóczi Horváth Ádám és az 1819. évi zalai tisztújítás.

egy) 5—5 tagját ő nevezze ki, de hozzájárult, hogy ha valamelyik tag kinevezésével a rendek nem értenek egyet, azt elejti, és helyette mást nevez ki. A nemesi összeírások központi utasításra, járásonként, de teljesen azonos rendszerben készültek. Nyolc csoportban sorolták fel a szavazatra jogosultakat. Első az egyházi rend (venerabilis clerus), azon belül először a főpapok (püspök, káptalan, prépost, apát), azután a plébánosok, az esperesek kiemelése nélkül, de csak a plébánosok, a káplánok nem. Második a mágnások (mindazok, akik főúri címeket viselnek és a járásban birtokosok). Harmadik és negyedik a mágnások özvegyei és árvái birtoknagyságra tekintet nélkül. ötödik a lovagi rend (Status equester). Ebben a rovatban feltüntette az összeírás minden járásban azonos magyarázat szerint azokat a nemeseket, akiknek jelentékenyebb birtoka van, vagy közhivatalt viselnek (In actuali praerogativa nobilitatis usu existentes, qui seu notabilius bonorum possessorium habent, seu officiis magistratualibus defunguntur). Ilyen kategóriát régebbi öszszeírásaink nem ismernek, de ide azok kerültek, akiknek nevét a közgyűlési jegyzőkönyvben jelenlevőként fel szokták sorolni, tehát elsősorban az összes megyei tisztviselők az első alispántól a legkisebb tiszteletbeli esküdtig, a táblabírák, még akkor is ha más megye tisztviselői vagy táblabírái, de a járásban birtokuk van, és azok, akiknek nagyobb birtoka van, de táblabírói címet még nem kaptak. Nem tudjuk megállapítani, mi volt a birtokmérce, amelynek alapján idekerültek a nemesek. Valószínűnek látszik azonban, hogy nem annyira a birtoknagyság alapján kerültek ide, inkább azért, mert a megye tekintélyes, sok alispánt, szolgabírót adó családjába tartoztak még ha oldalágon, kevesebb birtokkal is. Ide kerültek pl. a tapolcai járásban a Bogyai, Hertelendy család tagjai, az egerszegi járásban a Viosz-ok, Jagadicsok, Tubolyok, Zsibrikek, a kapornaki járásban a Csányiak. De ide jegyezték a kevéssé ismert nevűek közül is azt, akinek testvére megyei tisztviselő volt, pl. a tapolcai járásban Pálfy Ignác esküdt testvérét Lászlót, Domokos Lajos táblabíró testvéreit Jakabot és Mihályt. Természetesen ide kerültek az állami hivatalnokok, pl. kir. ítélőtáblái ülnökök, de túl is mentek az előíráson, mert ide jegyezték be az ügyvédeket is. A „lovagi rend" külön csoportba sorolásának célja félreérthetetlen. Az ide soroltak hivataluknál, címüknél, birtokuknál vagy családi kapcsolataiknál fogva egységes testületet alkottak, rájuk számítottak a megyegyűléseken, közülük kívánták a tisztviselőket választani. Összetartásuk befolyást biztosított nekik a megyegyűléseken, ha kevésnek is volt közülük vagyoni ereje ahhoz, hogy a szavazásra felvonultatott bocskoros nemeseket pénzzel, étellel, itallal kézben tartsa. A hatodik és hetedik rovatba kerültek a tekintélyesebb nemesek özvegyei és árvái (viduae potiorum nobilium). Az özvegyek közé általában a „lovagi rendbe" tartozók özvegyeit írták be. A tapolcai járásban Bogyai Józsefét, a Muraközben Oszterhueber Károlyét, Séllyey Jánosét (főszolgabíró sógornője), a lövői járásban özv. Csűtor Jánosné Viosz Zsuzsannát (tiszti főügyész özvegye, maga is a nagy megyei családok egyikéből származott), Nemeskéri