Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)
Müller Robert:A tófeji kemence.
maiak, hogy nem sík terepbe, hanem domboldalba ássák, ezért mellső részük, ahol a tüzelőnyílást találjuk, épített fal, ill. a tüzelőtér lapos tányéralakú. Átmérője 1,4—3,8 m, mélysége 2—5 m között változik. 31 Hasonló kemencéket használtak a századfordulón Erdélyben, Nyírmezőn (Alsó Fehér megye) is. 32 Ilyenek lehettek a leírások alapján a Pacsirtamező utcai, 33 a békásmegyeri 3 ' 4 és a nagyméretű sellyei 35 kemencék is. Ennek a típusnak az elterjedési területe még a legutóbbi időben is növekedett. A Bükk hegység területéről többen jöttek a Bakony erdeibe meszet égetni, természetesen meghonosítva itt a Bükk-vidék technikáját, termelési tapasztalatait. 36 így pl. az Állami Erdőgazdaság Huszárokelő pusztán működő üzeménél (15. kép). 37 3. Az épített, tüzelőj'olyosós kemencék. (14. kép g). Ez a ma már kihalt típus, mint korábban említettük, részben a római kori mészégetőkre vezethető vissza. Egyelőre csak két példányát ismerjük, mindkettőt a Ny-Dunántúlról. Sajnos a feltárás az egyik esetben csak részleges, a másikban rosszul dokumentált. A jobban ismert a Sopron-Szárhalmi erdőben levő rom, melyet 1961-ben Nováki Gy. tárt fel részben. 38 Négyszögletes, három oldalán részben a földbe süllyesztett kemence. A földdel érintkező falak vastagsága 1,15—1,20 m, a mellső oldalon, ahol két támfal is erősíti az építményt, 2,20 m. Ezt a falat egymástól 1,6 m-re két felfelé szélesedő, 2.4 m magas nyílás töri át. A nyílások folytatásában találjuk a tüzelőfolyosókat, melyeket 1,25 m magasságban padka vesz körül. A kemence égőtere alul 4,85X5,35 m, felfelé enyhén szélesedik 5,00X5,65 m-ig. A kemence magassága a tüzelőfolyosó aljától a megmaradt falkoronáig 6,10 m. A nagyméretű, részben feltöltődött kemencének csak a Ny-i sarkát, ill. az ÉNy-i és DNy-i fal csatlakozó részeit tárták fel. Ezért a tüzelőtér csak rekonstruálható. A szerző elképzelését, miszerint ,,a két keskeny tüzelőtér bent a kemencében nyilván összeköttetésben volt egymással, ha gazdaságosan akarták felhasználni a hőmennyiséget''', 30 csak az egyik lehetőségnek tartjuk. Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy a két folyosó különálló tűztér volt, mint ahogy ezt a tófeji kemencénél láttuk. A két tüzelőteret összekötő keresztfolyosónak nem lehetett jelentősége a hőelosztásban, mert ott tüzelni nem lehetett, csak a kemence felrakása vált volna bonyolultabbá. A Nováki Gy. által párhuzamként említett ónémet- vagy kamrakemence ennek a típusnak továbbfejlett változata. Ennél is különálló tűzterekről írt Moritze Ez az analógia is mutatja, hogy ebben az esetben Ny-ról származó kemence típusról van szó. A Ny-Európában továbbélő római hagyománykból kifejlődött kőből épített, iker tüzelőterű kemence a középkorban terjedhetett el Magyarországon, jelen tudásunk szerint csak az :il Bakó F. i. m. 349. 33. jegyzet és 350. n Pávai V. F.: Mészégetés Nyírmezőn és Felsőorbón. Népr. Ért. IX. (1908) 199—201. ss Nagy T.: A Fővárosi Régészeti és Ásatási Intézet jelentése az 1938—1942. évek között végzett 'kutatásokról. Bud. Rég. XIII. (1943) 378. és 375. 19. kép. 34 Holl I.: Bud. Rég. XIX. (1959) 262—263. és Vő. Régészeti Füzetek 11. (1959) 60. '••Papp L. Régészeti Füzetek 13 (1960) 97. 30 Ország Világ XVI/32. 1972. aug. 9. 14. '•'•' Köszönetet mondók Dr. Ecsedy Sándor erdőmémöknek az adatért és a 15. képen bemutatott fényképért. '•^Nováki Gy.: A Szárhalmi erdő romjai. Soproni Szemle XVI (1962) 341. skk. '•'"Nováki Gy. i. m. 347. 40 Moritz, W. i. m. 9—10.
