Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)

Müller Robert:A tófeji kemence.

ban és Aquincum környékén is.

24 A nagyméretű épített falu kemencék körvagy ovális alakúak. A kemence alján hosszú, keskeny, felül nyitott folyosót találunk. Ebben tüzelnek. A tüzelőfolyosót a mészkő berakásakor boltozzák be. Használata szakaszos. Ezt a típust a magyarság nem ismeri, kontinuitásról nem beszélhetünk. A római kemencékhez közelálló típust eddig csak a NyDunántúlról ismerjük (3. típus). 1. Rostélyos kemencék. (14. kép a-—

b) A régészeti anyagból és a népi hagyományból ismerjük. Különlegessége, hogy többnyire agyagból építették, külön tüzelő- és égőtérrel rendelkezik. A két tér között épített rostély húzódik. Nagyon közel áll az edényégető kemencékhez. Erre utal a népi hagyományban ÉK-Magyarországon fennmaradt elnevezése „fazekaskemence" is.

2ä A középkorból a tófeji kemence tartozik ide. Abban tér el az edényégető kemencéktől, hogy a rostélyt csak négy helyen töri át lyuk. A Bakó F. által közölt rekonstrukció (14. kép b) inkább a föld felszínére épített, egy tüzelőlyukas, a tófeji jobban a földbe süllyesztett, ikertüzelőtérrel rendelkezik. A rokonság azonban szorosabb köztük, mint az eltérések. Ma már nem használják. 14. kép. A magyar mészégető kemencék típusainak vázlata, a—b: 1. típus; c—d: 2a. típus; e—f: 2b. típus; g: 3. típus; h: 4. típus. Gessner, A.: Römischer Kalkbrennofen bei Brugg. Anzeiger für Schweizerische Altertumskunde. 1907. 313. és XXII. t. Kuzsinszky B.: A gázgyári római fazekastelep Aquincumban. Bud. Rég. XI (1932) 64—71. Bakó F. i. m. 356—357., a rekonstrukció uo. 7. kép.