Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)
Müller Robert:A tófeji kemence.
a huzat és nagyobb a tűz. A fát most nem ferdén rakják a tüzelőtérbe, hanem a vasrácsra fektetik. A fa mellett savgyantát használnak még tüzelésre. Ezt Almásfüzitőről az olajfinomítótól szerzik be. Változásnak tekinthető az is, hogy muszakőként élére állított téglákat használnak. Adatközlőm emlékezett még a korábbi kemencetípusra is, amit a „tótkemencék" előtt használtak. Ezt úgy hívták, hogy „egylikú-kemence". A határban többfelé vannak még maradványai, de egyik sem felmérhető. (A legelő állatok könnyen beleeshettek, ezért be kellett temetniük valamennyit.) Az egylikú kemencét is partos oldalba ásták, de ennek nem volt falazott oldala. Egyszerű földkemence volt. Mintegy 100 cm átmérőjű, 120—150 cm mély, hordó alakú gödröt ástak. A mellső oldalon a hordó közepetáján vagy attól egy kissé felfelé egy kb. 30x40 cm-es lyukkal áttörték a kemence falát. Ezen keresztül tüzeltek. A követ ugyanúgy boltozva rakták, mint manapság a pandora, csak pandó nem volt. A követ a tüzelőgödör peremére, a föld fölé rakták úgy, hogy az alsó sort itt is a muszakövek alkották (12. kép). Ennek a kemencének a tüzelése sokkal nehezebb volt. Rosszabb volt a levegő-ellátottsága, és nagyon kellett vigyázni, hogy a tüzelőlyuk alatti gödör el ne teljen egészen a parázzsal, mert akkor nem lehetett rendesen megrakni a tüzet. Ezért a parazsat gyakran kellett piszkálni. Az is hátránya volt ennek a kemencének, hogy nehéz volt a tisztítása egy lyukon keresztül. Falazott oldal hiányában a nagy hő hatására hamarabb mentek tönkre ezek a kemencék. A szélük kopott, letöredezett. így viszont egyre több kő fért rájuk. Ha az első égetésre egy kocsival tettek rá, a végén már két kocsival fért fel, hacsak nem omlott össze. A kemence tartóssága attól függött, hogy milyen talajba ásták. A homokosabb talajba vájt kemencével többnyire csak 4—5-ször lehetett égetni. Az agyagfalú kemencékben akár egy egész nyáron át. Az ugodi kemencék két típust képviselnek. Lényegében ezt a két típust írta le Vajkai is. A kemence típusok azonban keverednek. Az egylyukú kemencének is készíthettek ókor pandót, a kétlyukút is csinálták egyszerű földkemenceként. Valószínű, hogy az Ugodon egészen újkeletű ,.tót-kemence" a Bakony és a Dunántúl más részein már korábban is ismert volt. Bizonyos fokig a két kemence variációját, az egylyukú, de épített, pandós mészégetőt régészeti anyagból is ismerjük. A Mohács—bátaszéki vasútvonal építése során 1949-ben a Csele patak bal partján középkori templom, temető és település maradványait bolygatták meg. A lelőhely a középkori Csele faluval azonos, melynek első okleveles említését 1248-ból ismerjük. A mezővárossá fejlődött település a XVI. század elején pusztulhatott el, mert a törökkori adóösszeírások már nem ismerik. 11 A leletmentésről készült cikkében a hiányos objektumról fényképet és Martinszky Jánosné rajzát is közölte ifj. Fehér Géza egy nehezen értelmezhető vázlattal együtt (13. kép). A kemencékről a következőket írta: „A templom közelében kőből rakott égetőkemence bolygatott maradványai kerültek felszínre. A kemence az előkerült leleteknél későbbinek látszik. Mivel belőle 11 ifj. Fehér Géza: Az 1949. évi Mohács—Csele pataki mentőásatás. Arch. Ért. 82 (1955) 224—225.
