Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)
Müller Robert:A tófeji kemence.
A kemence működését és használatát Bíró Mihály 56 éves ugodi lakos, — aki máig is aktív mészégető — mondta el. Ezeket a kemencéket az ő legénykorában építették, amikor már ő is égetni kezdett. Az I. világháború után Oláh János terjesztette el ezt a típust. Nem tudja, hogy honnan származik, de ők „tót-kemencének" nevezik. Egészen az 1960-as évekig égettek ezen a helyen, legutóbb a TSZ készített itt nagyobb kemencéket. A gazdák kemencéi 12—15 q égetett meszet adtak, a TSZ építtetett csak 25—30 q-ás kemencéket. A kemencék építői bért fizettek az útmenti földek tulajdonosainak. Ez többnyire évi 50 kg búza vagy 100 kg mész volt. Aki tehette az egész kemencét samottból építette, aki nem tudott ennyi samott-téglát szerezni, az a tüzelőteret építette samottból, a felső részt pedig falazótéglából. Ezeket a kemencéket kisebb foltozásokkal, javításokkal hosszú éveken át használhatták. (A mészégetést csak alkalmilag, a földművelés mellett végezték, mert így kisebb adót kellett fizetniük.) A kemence gödrét egyszerűen a partba ásták. A mélységet a testhez mérték (kb. 2 m mélyre csinálták), az alapját pedig lábbal mérték ki. Általában 4 láb volt az átmérő. Ez 90—120 cm-nek felelt meg. (Az általunk felmért kemence ovális fenekének átmérője 95—110 cm.) Egy kemencében két kocsi követ tudtak egyszerre kiégetni (kb. 2 m 3 ). Attól függően, hogy mennyire rakták meg a kocsit ez 25—30 q nyers kő volt, amiből égetés után 12—15 q égetett meszet nyertek. A követ a 0 1 2 m FCRMTI —GR m^M B^I I—~ 1 8. kép. Ugod, 1972. A felmért „tót-kemence'" alaprajza és metszetei.
