Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)

Müller Robert:A tófeji kemence.

mélyült a szűztalajba. A kerek és négyszögletes cövekek meglehetősen szabályosan, egymástól 33—40 cm-re helyezkedtek el, csak ott érte el a távolság a 60 cm-t, ahol megtört egy kissé a sor. Két sekély mélységű cöveklyukat találtunk még e cöveksor és a kemence között is. Rendeltetésüket nem tudtuk tisztázni. Csak feltételezhetjük, hogy a kemence fölé egy egyszerű tetőszerkezetet emeltek és annak nyomait találtuk meg. Tartozhattak egy másik objektumhoz is, a kemencével ugyanis két sekély mélységű (m: 32 és 45 cm) gödröt is átvágtak. Az egyikben neolitikus, a másikban kora-Árpád-kori (XI—XII. század) kerámiatöredékeket találtunk. Közepén átvágtuk az égett részt, és 40 cm mélységben nagyon kemény égett felületre bukkantunk. Ezt követve feltártuk j> kemence belső terét. Ez csaknem szabályos, lekerített sarkú, megközelítően K—Ny irányítású négyszög. Az egyes oldalak hosszúsága: 144, 212, 138 és 212 cm (2. kép). A felmenő falakból 25—38 cm maradt meg. A falak vastagságát legfeljebb sejthetjük, mert csak a belső síkot ismerjük pontosan. A kemencét a sárga agyagba ásták és soványítás nélkül ugyanazt az agyagot, — valószínűleg a gödörből kiásottat — használták fel a kemence építéséhez. A középkori felszín nagyjából azonos lehetett a maival. A domb lejtése itt nem túl erős (12—14°-os), de az erózió miatt csak magasabb lehetett a mainál. A kemence megtalált része tehát eredetileg is a földbe volt mélyítve. A tapasztás külső síkja nem állapítható meg. A falak különböző erősen égtek át, az átégés vörös, majd kifelé fokozatosan halványul és törés nélkül megy át a szűztalaj sárga színébe. Az oldalfalak átégésének vastagsága 20-—40 cm között változott. A fenék vízszintes, amit négy hosszúkás nyílás tör át. A nyílások két párban, a kemence hosszoldalával párhuzamosan helyezkednek el. Hosszú oldalaik függőlegesek, a rövidek lefelé tölcsérszerűen szűkülnek. A nyílások hossza különböző: 62, 74, 70 és 64 cm, szélességük: 10—12 cm. A nyílásokat ívelt keresztmetszetű, a kemence fenéksíkja alá csak 1—2 cm-t süllyedő vályúk kötik össze. A két külső nyílásra merőlegesen, a nyílások és a kemence külső fala között is rövid, de mélyebb (m: 4—5 cm) vályúk figyelhetők meg. Rendeltetésükre még visszatérünk. A nyílások egy kivételével lényegében épek voltak. A beszakadt és a töredezett szélű nyílásokat nagyobb mészkövekkel és egy tégladarabbal zárták le úgy, hogy a kövek között a láng még feljöhetett. A feltárt rész ugyanis egy nagy kemence égőtere volt, a nyílások a tűztérből vezetnek az égőtérbe. A tüzelőtér két hosszúkás, É—D irányú „alagút", melyek külső nyílása a kemencétől D-re volt. A keményen átégett falú tüzelőfolyosók boltozottak, egyenes aljú, ovális keresztmetszetűek. Szélességük 64—66 cm, magasságuk 36—40 cm, a kifelé enyhén lejtő fenék miatt befelé szűkülnek. A tűztér teljesen üres volt, csak az alján figyelhettünk meg 1—2 cm-es beiszapolódott földet. Pontos szerkezetét úgy állapíthattuk meg, hogy az égetőtér DNy-i negyedét kivágtuk (3. kép). A tüzelőfolyosó oldalán és boltozott tetején 5—8—10 cm széles hasított deszkák lenyomatait figyelhettük meg. A kemencét tehát favázra építették. Ez a váz a nedves agyagból épített kemence kiszáradása utáni első égetés során égett el. Eközben az agyag is kiégett és már elbírta önmagát. Az égetőteret és a kemence föld fölé emelkedő részét is hasonlóan készíthették el. Ennek a konstrukciónak a nyomai az égetőtér fenekén talált