Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)

Szentmihályi Imre: A felsőszenterzsébeti füstösház.

az orom, általában szerény fűrészelt dísszel, és néha évszámmal, felirattal is. A mi csonkakontyos házormunk a lehető legegyszerűbb: teljesen díszítetlen, és faragott keményfa (tölgyfa) deszkákból összeállított. Mindez együttesen azt valószínűsíti, hogy szobánk kb, 1810—1840 között — közelebb az alsó időhatárhoz — épülhetett. Az írott anyagból az alábbi kép rajzolódik ki a szoba korára nézve: 1803 után (1805—1809 között) a családnak az elbontott létfontosságú gazdasági épületrészt kellett pótolnia, a mai keleti (és déli?) épületszárnyat felépítenie. Ilyen körülmények között a nem elsőrendűen fontos szoba építésére nyilván nem került sor. Ez a nagy építkezés a család anyagi helyzetét kimerítette. Hogy tovább építkezhessenek, ahhoz először anyagilag meg kellett erősödnie a családnak. Az 1809—1813 közötti időszak a család anyagi helyzete rendeződésének, a lassú gyarapodásnak az ideje. Építkezés esetén visszaesés lenne: itt ennek az ellenkezőjét látjuk. Tehát a szoba nem 1303—1813 között, hanem 1814—1840 között épült. Mivel a család az 1824-es mélypont után az 1840-es évekig fokozatosan vagyonosodik, viszont közben három rövidebb stagnáló időszak is van (1827— 1829, 1832—1834 és 1839—1840) — gondolhatunk arra, hogy a szoba építése e három időszak valamelyikében történt. 1828—1829-ben és 1838—1839-ben ez a stagnálás nem csak a családnál, hanem az egész falunál megvan. Tehát az nem magyarázható Mihály esetében egyedi okokkal, pl. építkezéssel. 1832-ben és 1834-ben Mihály anyagi helyzete teljesen azonos, viszont a falu egészének állatállománya kis mértékben nagyobb, mint 1832-ben. Abból viszont, hogy a falu és a család gazdasági helyzetének alakulása nem teljesen azonos, hogy Mihály nem gyarapszik, hanem stagnál, még nem következtethetünk megalapozottan a Szalárok ekkori szobaépítésére.

94 Család- és gazdaságtörténeti adataink alapján azt kell tehát mondanunk, hogy a szoba nem 1813 előtt, és nem, 1824 után, hanem 1814—1824 között épült. A szoba építése távolról sem okozott akkora megterhelést, mint a keleti (és déli?) épületszárny felépítése. A kiskamra kialakításánál, majd későbbi modernizálásánál mégis lényegesen több költséget jelentett, két okból is: Bár maga az építőanyag (fa és zsúp) előállítása alig került pénzbe, de a kályha beszerzése, az asztalos- és üvegesmunkák (ajtó és ablakok) elkészíttetése már nem volt költségmentes. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a szoba építésével egyidejűleg — a jelek szerint — a déli épületszárnyon is építkeztek, azt a szoba homlokzatával egyvonalba hozták. Mindez együtt már némi — az összeírásokból is kitűnő — anyagi megterhelést jelentett. Az 1809—1824 közötti időszakban a család vagyoni helyzete lényegében csökken, úgy azonban, hogy két emelkedő periódust (1809—1813 és 1816—1819) két elszegényedési időszak (1814—1816 és 1820—1824) követ. A két szegényedési periódusból az 1819 utáni a jelentősebb. Mihály állatállománya 1824-ben egy tehénnel, két tinóval és egy sertéssel kevesebb, mint M Egyébként több családnál is látunk egyedi eltérést a falu egészére jellemző fejlődést.''!.