Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)

Szentmihályi Imre: A felsőszenterzsébeti füstösház.

családnak — saját érdekében — lehetőleg gyorsan újjá kellett építenie a lebontott épületrészeket. Korábban már arra következtettünk, hogy az ősépület maradványához szeglábbal csatlakozó keleti épületszárny egy osztozással kapcsolatos bontás utáni újjáépítés eredménye. Építési jellege már a XIX. századnak megfelelő, írott adataink alapján bizonyosra vehető, hogy ősházunk keleti (és déli?) épületszárnyának a lebontása az 1803. évi osztozás során történt meg. Ezt hamarosan követnie kellett az elbontott épületrészek újjáépítésének. Sikerült tehát tisztázni, hogy miért, és mikor építették újjá. a keleti szárnyat. A nagyarányú építkezés okozta elszegényedés mindkét Szalár családnál kimutatható az összeírásokból. Ádámnál — aki könnyebb helyzetben volt, mert kapott faanyagból építkezett — kisebb a visszaesés. Ez már 1805-ben, de főleg 1807—08-ban mutatkozik meg az állatállomány csökkenésében. 181 l-re éri el a mélypontot, mely lényegesen nem is változik a következő évtizedekben. — Még érdekesebb az elbontott házrésze pótlására kényszerült Mihály anyagi helyzetének a változása. Itt 1805—1809 között fokozódó elszegényedést figyelhetünk meg. Ennek eredményeként állatállománya két lóval (!), szarvasmarhaés sertésállománya egy-egy darabbal, szőlője pedig egy kapásnyi területtel (egynegyedével) csökkent. A Szalároknál — főleg a régi házban maradt Mihálynál — ez az elszegényedés még feltűnőbb akkor, ha tudjuk, hogy ebben az időszakban a falu gazdasági helyzete javuló tendenciát mutat, amit jelez, hogy 1805—1809 között az ökör-, tehén- és sertésállomány 40%-kal emelkedett a faluban ! Mihály anyagi helyzete csak 1809 után javul ismét, tehát a lebontott épületrészek felépítését — mely súlyosan kihatott a család anyagi helyzetére — 1805—1809 közé kell helyeznünk. Az említett javulás átmeneti jellegű, a csökkenő tendencia kisebb mértékben egészen 1824-ig tart (ez a mélypont), innét a család gazdasági helyzete — kisebb zökkenőkkel — fokozatosan javul a2 1840-es évekig. Láttuk, hogy a kiskamra modernizálása (födém stb.) a keleti épületszárny építéséhez kapcsolódik, tehát az is 1805—1809 között történt. Anyakönyvi adatainkból tudjuk, hogy Mihály népes családdal rendelkezett, sőt egy másik testvérének, Pálnak a családja továbbra is nála maradt, tehát 1803-ban csak a házban lakók lélekszáma csökkent, de nem szűnt meg maga a nagycsalád, így a lakókamra továbbra is használatban maradt. Ezzel elértünk a háztípus változásában döntő jelentőségű szoba építési idejének a vizsgálatához. Két okból sem könnyű a pontos időmeghatározás. Egyrészt az építkezési jelleg alapján nehéz a reális időhatáron belüli leszűkítés, másrészt gazdasági jellegű adatainkból nem jön — nem is jöhet — ki világosan az építés ideje. Eddig az alábbiakat állapíthattuk meg a szobáról: 1. Későbbi, mint a2 1740 körül kialakított, és az 1810 előtti években korszerűsített lakókamra. —2. Építési jellege újabb, és lényegében azonos az 1805—1809 között készült keleti épületrésszel. — 3. 1840—1860 között nem épülhetett. — 4. Építése nem okozott jelentősebb anyagi megterhelést a családnak. Tehát az építési jellegnél és az építkezés gazdasági tükröződésénél egyaránt csak szerény nyomokkal számolhatunk, viszont igyekszünk több egybevágó