Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)
Szentmihályi Imre: A felsőszenterzsébeti füstösház.
feltennünk az ősház és a toldalék épületrészek között. Utóbbiak nem szükségszerűen épültek egyidőben, de kétségkívül már egy más (újabb) építési periódusban. Kíséreljük meg a toldalék épületrészek korának a meghatározását a rendelkezésünkre álló — sajnos gyér — adatok alapján. Mivel az újabb épületrészek alapján csak nagyjából tudunk következtetni a korra (XVIII. sz. vége — XIX. sz. első évtizedei), a pontosabb kormeghatározás érdekében ismét az írott forrásokhoz, az azokban foglalt család- és gazdaságtörténeti adatokhoz kell fordulnunk. Az építési rétegek elemzésénél, a házfejlődési lehetőségek tárgyalásánál már kimutattuk, hogy: 1. A pitvaros ősépület keleti szárnyát idővel lebontották, majd újjáépítették. Erre a jelek szerint nem az épületrész állaga, hanem osztozkodás miatt került sor. — 2. A pitvarból kialakított kiskamra építészetileg nem egységes: részben a régi (füstös szoba), részben az új (keleti szárny) épületrészhez kapcsolódik. — 3. A térképek házalaprajzai valószínűsítik, hogy a szoba 1840—1860 között nem épülhetett. A család történetét és gazdasági helyzetének alakulását az 1768-ig szórványos, attól kezdve 1848-ig rendszeres adóösszeírásokból, és az 1783-tól rendelkezésünkre álló anyakönyvekből 87 tudjuk nyomon kísérni. Az 1768, illetve az 1783 előtti családtörténeti adataink hiányosak. Adatainkból az egy, vagy több önálló családra, a kis, vagy nagycsaládi formára, a családfők változására, és a család gazdasági helyzetének alakulására tudunk következtetni. Mindez nem öncélú vizsgálódás. Család- és gazdaságtörténeti adatainkból végső soron az egyes épületrészek korára, építési idejére, tehát az ősépület fejlődésére következtetünk. Nyilvánvaló, hogy új lakóterek (lakókamra és szoba) kialakítása akkor vált szükségessé, amikor a házban élő család megszaporodott, főleg amikor több kispaládból álló nagycsalád élt a házban. A szoba építésénél a ház korszerűsítésének az igénye is közrejátszott — vagy ez volt a fő szempont. A régi keleti épületrészt feltehetően egy osztozkodás során bontották le, majd építették fel helyette a mait. Megvizsgáljuk tehát azt is, hogy valóban került-e sor, és mikor osztozkodásra, és ennek időpontjával az épületrész építési jellege kapcsolatba hozható-e. A már tárgyaltakon kívül egyik kiindulópontunk áz, hogy osztozkodásra, és épületbontás esetén nagyobb arányú építkezésre (pl. keleti szárny) csak akkor kerülhetett sor a népes nagycsaládban, ha az viszonylag jó anyagi körülmények között élt. 88 Egy ilyen nagyobb építkezésnek nyoma kell, hogy maradr; Ecedeiiek a sr-sntgyörgyvölgyi ref. lelkészi hivatalban, a másodpéldányok egy része a ZmL-b?.n is. i>i Különböző okok — külön-külön, vagy egybeesve — idézhették elő a nagycsaládban az osztozást. (Nagycsaládfőik elhalása, elnépesedés, vagyonosodás stb.) 1864ben és 1912-ben a tulajdonos özvegyének halála után került arra sor. 1864-ben feltehetően jó anyagi viszonyok között (ötfelé osztoztak, de házat nem bontottak, a bentmaradt ki tudta elégíteni örököstársait), míg 1912-ben szegény volt a család, es csak kétfelé ment a birtok és a ház. Ekkor az egyik örökös nem is a házban, sőt nem is a faluban lakott (eszmei nagycsalád). 1803-ban a fiatal(!) nagycsaládfő «leléb'.'.i osztották kéfelé mitnden ingatlanukat.
