Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)
Szentmihályi Imre: A felsőszenterzsébeti füstösház.
dően) létrejött, és egy feltételezett régi épület által bizonyos mértékben befolyásolt füstösházból és fejlődéséből vonhatunk-e le tipológiai és házfejlődési következtetéseket? Az ad hoc jellegű hozzáépítésnek viszont ellentmond mindaz, amit az ősépület kikövetkeztetett típusáról megállapítottunk. Tipikus volta mellett további érvek is felsorolhatok. Zakál szerint a régi őrségi házak „csupán csak egy tagos konyhábul, egy mellette levő pitvarbul, egy-két kamrábul és istállóbul állottak .. ." Ugyanezen helyiségekből áll a mi házunk is, tehát a régi őrségi háztípusnak teljesen megfelel! Hevenyészett, atipikus építkezés esetén ez elképzelhetetlen lenne. Utólag — miként Zakál is írja — kályhás szoba épült a füstösházak elé. A pitvar kamrává történt beépítéséről már szóltam. Gönczi és Tóth művei számos példát nyújtanak arra, hogy ez a hagyományos háztípus milyen erős Délnyugat-Dunántúlon. Már csak földrajzi közelsége miatt is elég itt utalnom arra a Tóth által publikált 07 őriszentpéteri (Galambosszer, 100.) hajlított alaprajzú boronaházra, mely szobából, konyhából, két — és egy ürögből kialakított kis — kamrából és két istállóból áll. A ház füstös volt, vagy annak hagyományait őrzi, ugyanis a nagy füstös konyha falán három tolitu is volt. (Lehet, hogy falvizsgálat többet is napfényre hozott volna. A konyha utáni első kamráról is gyanítható, hogy eredetileg pitvar volt.) Mindez együttesen azt valószínűsíti, hogy a keleti épületszárny — és főleg az eredeti kamra — elbontásának más okai voltak, más a szegláb szerepe, és más volt az ősház fejlődése, mint amit Tóth feltételez. A lehetőségek eddigi vizsgálata során — részben a negatívumok kirekesztésével, részben bizonyos tények rögzítésével — a feltevésem szerint legvalószínűbb házfejlődési folyamatot megközelítettük. Tisztázódott, hogy az ősház nem kamrás, hanem pitvaros jellegű volt; legalább három térből állott; a keleti épületszárny (a kiskamra bejárati falával) és a szoba újabb építmény. A szeglábas, zsilipéit hátfal nem magyarázható sem toldással, sem saroklábas fallezárással. A régi keleti épületszárnyat lebontották, holott a kamra lebontásának bizonyára nem e helyiség pusztulása volt az oka. Az okot másban kell keresnünk. Épületeket és épületrészeket nemcsak elhasználódás miatt bontottak le, majd építettek újjá, hanem örökösödés-osztozkodás miatt is. Nem szükségszerűen, hiszen a házban maradó örökös meg is válthatta az örököstársait illető házrészt. Nagyon gyakran azonban természetben folyt le az osztozkodás. A lakórészt meghagyták a házban maradó család részére, de a nagycsaládból kiváltak elbontották és elvitték az őket megillető épületrészt. Példákért ismét nem kell messzire mennünk: házunknál maradhatunk. Itt négy osztozkodást tudunk kimutatni. Az 1750-es években és 1864-ben — a jelek Tóth (alaprajzokkal és fotókkal): 1961, 176, 178.; 1965, 64—65; 1971, 27—28, 33.
