Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)
Szentmihályi Imre: A felsőszenterzsébeti füstösház.
ezek. Példáink egyben azt is mutatják, hogy ezek az épületek nemcsak a hegyi pincék egy csoportjának, hanem az egykori falusi füstös lakóházaknak is tárgyi emlékét őrzik. Gönczi, bár pitvaros házalaprajzot és házleírást nem hoz, egy helyen mégis utal az egykori pitvaros házakra. A kamrákkal kapcsolatban így ír: ,,A család szaparodására való tekintetből akkor, a midőn a kerített hajlékot építették, az egy-két kamra mellett nyitott színeket hagytak. — A család szaporodásával, főleg házasságok után, a színből, a szükséghez képest, egy-két kamrát építettek. Csak közfalat kellett húzni boronafákból, ajtót hagyni, s kész volt a lakásul szolgálandó kamra.'' G1 Gönczi fenti adata rendkívül fontos, mivel világos képet nyerünk belőle a háztípusra és változására, kapcsolatban a család lélekszámának a növekedésével. Világos, hogy a kerített házak konyha utáni „egy-két kamrája" általában hogyan alakult ki. A nagycsaládból kivált kiscsalád házépítésénél a konyha (eredetileg füstös szoba) után még nem kamrát, hanem több célra is jól hasznosítható színt (pitvart) épített, eleve számolva annak később (a nagycsalád bővülésekor) szükségessé váló beépítésével, — amire adott esetben sor is került. A színek (pitvarok) tehát a nagycsaládok kialakulásával zárt lakókamrává épültek át. A pitvaros lakóház ősi típus, de egy-egy ilyen típusú épület élettartama korszakunkban rövid, hiszen a nagycsalád kialakulásával mint ilyen, megszűnik és zárt teres (lakókamrás) épületté alakul át. 62 A pitvaros házak építésének megszűnését vagy a lakosság lélekszámának növekedésével, a nagycsaládok számának szaporodásával, vagy a nagycsalád-rendszer megszűnésével hozhatjuk kapcsolatba. Komoly lehetősége van annak, hogy házunk esetében is hasonlóan alakult ki a lakókamra. Egyelőre ez azonban csupán lehetőség, hiszen volt egy eleve nem pitvaros, hanem kamrás háztípus is. Az ásatás eredménye pedig — látszólag — arra vall, hogy házunk nem pitvaros, hanem nagykamrás épület volt. A háztípust illetően az ásatás eredménye Müller véleményétől*" 1 ' eltérően is értékelhető. Sőt, úgy látom, hogy az ásatás (32. kép) éppen nem a kamrás, hanem a pitvaros háztípust igazolja. Kétségtelen, hogy az ásatás napfényre hozta a mai nagykamrán belül egy korábbi helyiség két falának talpgerendáit. Ez azt bizonyítja, hogy korábban a mai nagykamra helyén volt egy annál — legalábbis két irányban — kisebb helyiség, melynek falai párhuzamosak a füstös szoba falaival, tehát e helyiség az ősépülettel kapcsolatos. Mi jogon következtetünk azonban arra, hogy e falmaradványok a füstös szoba utáni egyetlen nagy zárt tér nyomai? A kamrák előterében, a mai csonka pitvarban a fal nyomait nem találta meg a régész : „Ennek a helyiségnek nem találtuk meg a falnyomát a 12. árokban" — írja, vagyis a csonka pitvarban, ahol szintén elő kellett volna bukkannia, feltéve, ha lett volna ott fal (zárt VA Gönczi 1914, 445. 82 Csak a pitvaros háztípus (tüzelés tér után pitvar) szűnik meg lényegében, de nem a pitvaros ház. A pitvarnak (színnek) továbbra is nagy a szerepe a régi házakban, de már a kamrák után. — Gönczi 1914, 420—421, 434 (alaprajzok), 445. (;3 Müller 1969.
