Tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 2. (Zalaegerszeg, 1974)

Szentmihályi Imre: A felsőszenterzsébeti füstösház.

helyén. Az épület közelében, tőle délnyugatra az 1890 körül épített külső kawa állott. (A pajta egykor — 1860 előtt — a lakórésztől északnyugatra volt.) Maga a főépület két, korban erősen különböző részre oszlik. A „régi" épületrész szobából, konyhából, kis- és nagykamrából (előttük előtérből, a nagykamra után átjáró) ürögből és istállóból áll. Az 1924 körül épült deszkafalú pajtát szorosan az istállóhoz építették, az 1912-ben lebontott istállókamra helyére. Az cl jóval 1912 után épült. 1912-ben tehát a kerített ház istállókamráját (DK), a második ürög után következő déli szárnyát (ólak, pajta, pajtafia) és nyugati szárnyát (kerítés, kapukkal és talán pajtakamra is) bontották el az idős tulajdonos (özvegy) halála utáni osztozkodás során. Az alábbiakban a kerített házból megmaradt régi épületrész korával, építési rétegeivel foglalkozom. Barabás részletesen bizonyította, hogy a szoba — a családi hagyományok szerint is — utólagos hozzáépítés, a ház tehát eredetileg füstösház volt, így e kérdéssel itt részletesebben nem foglalkozom. Csupán utalok arra, hogy a szoba építészetileg is teljesen különálló egység: a talpgerendáktól a falazaton át a szelemenig élesen elválik az épület többi részétől (a szomszédos konyhától, az eredeti füstös szobától). A szoba fala zsilipeléssel-szeglábbal csatlakozik a régi épületrészhez. Az eltérés a ragokra és a lécekre is kiterjed. A konyha szoba felé néző, utólag bevakolt két tolitus ablaka önmagában is bizonyítja, hogy a szoba utólag épült a füstös szoba elé. Az egész épület keresztvéges boronafalú, anyaga fenyő, de a konyha fala jó minőségű, durván megmunkált vörös fenyő, a többi épületrész fala (így a szobáé is) gondosabban megmunkált, de gyengébb minőségű erdei fenyő. Ez világosan utal arra, hogy a szoba lényegesen fiatalabb, mint a szomszédos konyha. (Az egyes épületrészek korát, így a szobáét is külön tárgyalom.) A konyhával kezdődő és istállóval végződő L alaprajzú régibb épületrész sem egykorú. A tetőszerkezetben (a ragokat és léceket is ide értve) is van már eltérés — pl. a ragok különböző hossza a keleti és az északi épületrésznél, ami a kamrák érintkezésénél feltűnő, vagy a ragok eltérő csatlakoztatása a födémhez —, de a falazat jellege élesen elütő. Nem kétséges, hogy a keleti' és az északi épületszárny között korkülönbség van. Korkülönbség, de nem úgy, ahogy egy fontos és még részletesen tárgyalandó építészeti részletből erre látszólag következtethetnénk. A keresztvéges boronafalú két — régi és új — épületrész hátfalát a kis- és a nagykamra csatlakozásánál szegláb választja el. Mivel a keleti, gazdasági épületszárny az önálló épület, és ehhez a füstös szoba kinyúló hátfala csatlakozik a szeglábas zsilipéit boronafallal, arra gondolhatnánk, hogy a gazdasági épületrész az eredeti és a füstös szobás házrészt ehhez építették — egyidejűleg, vagy utólag — hozzá. A falak eltérő jellege azonban ezt a feltevést világosan megcáfolja. Más a faanyag, más a megmunkálás, és véletlen mindez nem lehet. Említettem, hogy a konyha, és a szomszédos teret hátul lezáró kinyúló hátfala durván faragott, vastag átmetszetű vörös fenyő gerendákból készült. A konyha födémé hasonló jellegű gerendafödém. Ezzel szemben a keleti épületrész és a kiskamra bejárati oldala vékonyabb, gondosabban megmunkált erdei fenyő gerendákból áll, a két kamra födémét pedig már fűrészelt, vékonyabb pallók képezik. Vilá-