Béres Katalin: Kulturális élet Zalaegerszegen 1920-1945 - Zalaegerszegi Füzetek 14. (Zalaegerszeg, 2015)
Utószó
katolikus lakosság minden rétegét a cselédlányoktól az űri asszonyokig; ezekben a hitéleti és karitatív tevékenységek mellett komoly kulturális élet zajlott, tagjaik azonban kizárólag az általa kívánatosnak tartott valláserkölcsi alapú szellemi javakból részesülhettek. Az egyházközség tartotta fenn a város legfontosabb művelődési intézményét, az 1930 óta Kultúrháznak nevezett épületet, amelyet szigorú feltételek mellett világi szervezetek is használhattak. Ugyancsak a világi és felekezeti egyesületek keretében zajlott a kultúrpolitika által erősen támogatott és felügyelt iskolánkívüli népművelés, amelynek Zalaegerszegen a legegyszerűbb formái, a liceális eló'adások és a tanfolyamok honosodtak meg. Az ősztől tavaszig terjedő időszakban a műveltséget emelő, majd a harmincas évek második felétől nemzetnevelő, erősen ideologikus jellegű előadássorozatok gazdagították a város kulturális kínálatát. Szintén egyesületi keretekben zajlott az iskolánkívüli népművelés legsikeresebb és legnépszerűbb formája, a műkedvelő színjátszás. Csaknem minden társaság, egylet, kör kebelén belül akadtak színészi képességekkel megáldott, vagy legalább színpadra lépni képes tagok, aki vállalkoztak különféle, könnyű és nehezebb műfajú, prózai vagy zenés színdarabok betanulására, bemutatására. Produkcióik között akadtak egészen kimagasló színvonalúak is. Előadásaik nagy népszerűségnek örvendtek, sohasem volt gondjuk a közönség szervezésével, közösséget teremtettek, műveltséget és szórakozást nyújtottak mind az előadóknak, mind pedig nézőiknek. Az egyes előadások a nevelésen, szórakoztatáson kívül rendszerint jótékony célokat is szolgáltak. Zalaegerszeg két világháború közötti zenei életét alapvetően két dolog jellemezte: az állandó pénzhiány és a közönség érdektelensége, amely egyrészt anyagi helyzetükből, másrészt a zenei műveltség hiányából adódott. Ugyan komoly dalos élet volt a városban, három jó színvonalú énekkarral, de nekik is állandó gondot jelentett a nézők, hallgatók számának elégtelensége. A komolyzenei koncerteken csak akkor lehetett biztosítani a telt házat, ha valamilyen presztízs szempont érvényesült, például, ha olyan általánosan ismert művész és egyben bulvár személyiség érkezett, mint Fedák Sári. Az itt élők többségének zenei ízlését és igényét a népies műdal, vagy magyar 231