Béres Katalin: Kulturális élet Zalaegerszegen 1920-1945 - Zalaegerszegi Füzetek 14. (Zalaegerszeg, 2015)

Színházi élet Zalaegerszegen 1920 és 1945 között - Színtársulatok a városban

tanulni csak „piszkot, erkölcsi nihilizmust” lehet belőle, s csak a karzatot gyönyörködteti.623 A darab ugyanis a hazug szerelmi erkölcsöt helyezte mondanivalójának középpontjába, ráadásul egerszegi sztorin alapult. „ Kar volt a helyi eseményeket fedő, asszociációkra alkalmat adó kínos jelenetekért. írta a Zalai Napló kritikusa is.624 Az előadást egyedül Szabó Ernő játéka mentette meg a teljes bukástól, nemcsak a kritikusoknak nem tetszett, de a közönség egy része is idő előtt távozott az előadásról.

1934-ban Szalay Károly színtársulata kapott játszási engedélyt Zalaegerszegen. Február végén érkeztek Keszthelyről, ahol olyan sikeres szezont tartottak, hogy néhány héttel meghosszabbították az ott tartózkodást. Egerszegre nyolc hétre kértek játékengedélyt, de a város csak hatra szólót adott nekik. A bemutatkozó előadás után így értékelte őket a Zalamegyei Újság: jó a társulat, „ha nem fővárosi,

hanem vidéki mértékkel mérünk__A tegnap este látott együttes megüti a

Zalaegerszegen járt jobb társulatok mértékét, s ha kisebb hiányosságok tapasztalhatók is, viszont játékban sok más társulatot fölülmúl. ”625

Mivel műsorukon náluk is elsősorban operettek szerepeltek, Szalay Károly a színészeit is a műfaj szerepköreinek megfelelően válogatta össze. Vezető színésznője László Ila, az 1933-as évadban a vidék legjobb színésznője címet kapta.626 627 A primadonna szerepeket Komáromi Piri, a táncos szubrettet Tihanyi Marika alakította, Csanádi Ila prózai szerepekben játszott. A férfiaknál a vezető színész maga a direktor, a „férfi-sztár” Patay József bonviván-tenorista, a közönség kedvence pedig Ekecs Ferenc táncos komikus volt.

A bemutatkozó előadás után a helyi sajtó azt ajánlotta a társulatnak, „hogy a következő színlapokra nem ártana felvenni néhány irodalmi értékű darabot is”1,'11 azonban később meg kellett állapítania, hogy „A zalaegerszegi közönség egy részének, úgy látszik, nem kell a komoly darab, ellenben megtölti a színházat, ha sikamlósságot is kap ”.628 Érdektelenségbe

623 Litványi László: Színház. ZMU. 1933. ápr. 30. 3. p.

624 Helyi szerző a színpadon. Zalai Napló, 1933. ápr. 30. 4. p.

ьъ Színház. Bemutatkozó előadás. ZMU. 1934. febr. 22. 4. p.

626„Előzetes jelentés” a Szalay társulatról. ZMU. 1934. jan. 26. 2. p.

627 Színház. Bemutatkozó előadás. ZMU. 1934. febr. 22. 4. p.

628 Színház. Nyitott ablak. ZMU. 1934. febr. 25. 4. p.

165