Béres Katalin: Kulturális élet Zalaegerszegen 1920-1945 - Zalaegerszegi Füzetek 14. (Zalaegerszeg, 2015)
Színházi élet Zalaegerszegen 1920 és 1945 között - Színjátszóhelyek a városban
tizennégyezer főt számláld város sem felépíteni, sem fenntartani nem tudott volna egy állandó színházépületet. A Zala Megyei Levéltárban őrzött képviselőtestületi jegyzőkönyvek tanúsága szerint színházi témákról csak a legritkább esetben tárgyaltak a városatyák, akkor is leginkább a színtársulatoknak nyújtott támogatásokról esett szó. A színjátszással kapcsolatos ügyeket a polgármester saját hatáskörben intézte, ő döntött a játszási engedélyek megadásáról. Ha színház nem is, de színjátszó hely volt a városban, amelyet az érkező színtársulat bérbe vett az idény idejére. Az 1894 decemberében Zalaegerszeg központjában megnyílt Arany Bárány szálloda első emeleti dísztermében alakították ki a színjátszásra megfelelő helyet színpaddal, karzattal és páholyokkal, a színpadhoz kapcsolódó férfi és női öltözőkkel. A terem nemcsak színielőadásoknak adott helyet, itt rendezték a legnagyobb bálokat és a politikai nagygyűléseket is. A díszterem minden reprezentativitása ellenére sem volt ideális hely sem a színtársulatok, sem a közönség számára. Az építéskor beépített színpad modernizálására, korszerűsítésére korszakunkban - tudomásunk szerint - nem került sor. A szálloda kezdetben a város tulajdonában volt, melyet vállalkozóknak adtak bérbe. Nem tartozott a bérlő kötelességei közé a színpadról való gondoskodás, a városnak viszont sohasem volt pénze modernizálására. Az I. világháborút követően az Arany Bárányt a város eladta, de sem az új tulajdonos, sem a későbbi bérlők nem korszerűsítették színpadát. Nincs pontos ismeretünk a pódium felszereléséről, elszórt adatokból következtethetünk arra, hogy valószínűleg csak egyetlen függönye volt, nem rendelkezett zsinórpadlással, s a korabeli színjátszáshoz szükséges színpadtechnikával. Emiatt az előadások alatt nehézkes volt a színváltás, sokáig tartott a díszletek cseréje, a közönség időnként nehezen viselte a jelenetek közötti hosszú szüneteket. A termet óriási, a második emeletre nyúló belmagassága és az északra néző hatalmas méretű, rosszul szigetelt ablakai miatt nehéz volt kifűteni, ezért a téli színiszezonban a szó szoros értelmében gyakran volt fagyos a légkör a nézőtéren. A hölgyek bundában, az urak nagykabátban ülték végig a hosszúra nyúló előadásokat.535 A műélvezetet sűrűn 535 Színház. Zalai Napló, 1933. jan. 28. 5. p. 143