Paksy Zoltán: Zalaegerszeg társadalma és politikai élete 1919-1939 - Zalaegerszegi Füzetek 13. (Zalaegerszeg, 2011)

II. A politikai élet a két világháború között - 2. Konszolidáció és politikai csaták az 1920-as években

gazdasági fejlődésből a sokáig mellőzött Zala megyének is végre ki kell vennie a részét. Ezért kell kormánypárti képviselőt választani, hogy az ki tudja verekedni saját körzetének a különböző juttatásokat. Erre egy ellenzéki jelöltnek nincs esélye, ezért értelmetlen ilyen helyzetben azt megválasztani. A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt nevében Pehm József plébános jelentette be a november 29-ei, zalaegerszegi gyűlésen, hogy „szívvel-lélekkel” támogatják Kray Istvánt.81 82 Először is azért, mert Kray is a legitimizmus alapján áll, és „a jogfolytonosság és a Szent Korona híve”. Láthatóvá vált azonban, hogy a helyi keresztényszocialisták szemléletében milyen változás állt be, amikor Pehm közölte, azért is támogatják: „mert 1867 óta őaz elsőfecske, aki vármegyei e's városi politikát hirdet. 1867 óta mi csak országos politikát csináltunk, pedig jobb lett volna megyei politikát követni. Akkor nem maradtunk volna 100 évvel vissza, míg a többi dunántúli város mér- földes csizmákkal haladt előre.”*1 Az apátplébános arra célzott, hogy Zala megye mindig a nemzeti érdekeket helyezte előtérbe és mindent ennek rendelt alá. Az ellenzéki képviselők megválasztásával saját érdekeit áldozta fel az országos érdekek oltárán. Most azonban a helyi érdekek képviseletét helyezik előtérbe a fejlődés, a haladás érdekében, ezért támogatják Krayt, aki szerinte „az alkotás embere”. Végezetül Pehm József elmondta, hogy személy szerint azért is támogatja Kray bárót, mert az „becsületes ember. A nyelve nem jár el, nem mocskolódik, nem viszi a politikát személyes térre, ellenfeléről egy kisebbítő szót nem mondj

Jelentős súllyal esett latba ebben az összefüggésben az, hogy a jelölt milyen kormányzati befolyással bír. Kray István beszédeiben hangsúlyozta is, hogy amikor Zala megyébe érkezett, mennyire megdöbbentették az itt látható elmaradott viszonyok. Lesújtó volt számára látni a rossz és télen járhatatlan utakat, a düledező vidéki iskolákat, a kevés kórházat, vízvezetékek és csatornák hiányát. Válaszként programjában hatalmas perspektívát és bíztató jövőképet vázolt fel: „Zalaegerszeg ne maradjon le a magyar haza városai között, de emelkedjék ki azok sorából arra a fokra, amelyen mi azt látni szeretnők, s legyen Dél81 Zalamegyei Újság, 1926. november 30. 2. p.

82 Uo.

74