Paksy Zoltán: Zalaegerszeg társadalma és politikai élete 1919-1939 - Zalaegerszegi Füzetek 13. (Zalaegerszeg, 2011)

II. A politikai élet a két világháború között - 2. Konszolidáció és politikai csaták az 1920-as években

empátiával tárgyalta a legszegényebbeket foglalkoztató problémákat, így a hajléktalanok és háznélküliek lakásépítési nehézségeit vagy a hadirokkantak és hadiözvegyek nyugdíjfolyósításának elmaradását. A program követelte a jogbiztonság megteremtését, például hogy „többé bírói ítélet nélkül senkit se lehessen szabadságától megfosztani”, amivel az internálások ellen tiltakoztak (s amely éppen az ország legnagyobb internálótáborával „büszkélkedő” Zalaegerszegen volt aktuális).

Külön fejezetet szentelt a pártprogram az adózási rendszer kritikájának, s követelte a fogyasztási adó és a gabonaőrlési illeték eltörlését, valamint a progresszív adózás - mai szóval az egykulcsos adó eltörlését és a sávos adózás - bevezetését. Követelte a közigazgatás reformját, oly módon, hogy „az alispánt, a szolgabírákat a nép beleszólásával és szavazásával válasszák, a jegyzők a községi elöljárósággal egyetemben pedig ötévenként a nép által szabadon választassanak”. „A közigazgatási állásokra ne a születés, hanem a rátermettség legyen a jogcím. ” A párt tevékenységének fontos elemét jelentette a földreformért való küzdelem. Erre a kérdésre a program is kitért, s részletes számítások alapján mutatta ki, hogy a Bethlen-kormány tervezete nem elégíti ki az igénylőket. Összegezve a párt a szabadságjogok helyreállítását követelte, másfelől radikálisabb földreformot akart a kisbirtokos parasztság és nincstelenek fokozottabb támogatásával.

Briglevics a demokratikus reformokat követelő konzervatív-liberális irányzatot képviselte, ezzel szemben ellenfelei a konzervatív tábor korabeli - fentebb már vázolt - nagy törésvonalának két oldalán helyezkedtek el: a legitimista és a Bethlen - Horthy szárnyhoz hű vonal került szembe egymással. Előbbieket Friedrich István volt miniszterelnök képviselte, aki a legitimista ellenzék legjelentősebb pártja, az általa és gr. Andrássy Gyula vezette Keresztény Nemzeti Kisgazda, Földmíves és Polgári Párt képviselőjelöltje volt (a köznyelv a párt hosszú neve helyett az egyszerűbb Andrássy-Friedrich párt elnevezést használta). Programjuk gerincét a Habsburg-restaurá- ció követelése képezte az alkotmányos jogfolytonosság alapján. Gazdasági kérdésekben a párt agrárius alapról fogalmazta meg követeléseit, de azokat nézetük szerint „összhangba kell hozni a városi polgárság, valamint a magyar érzésű és a keresztény világnézetet valló ipari munkásság” érdekeivel. A párt főként a keresztény középosztályt és az űri rétegeket tekintette bázisának. Két vezetője Budapesten állt