Paksy Zoltán: Zalaegerszeg társadalma és politikai élete 1919-1939 - Zalaegerszegi Füzetek 13. (Zalaegerszeg, 2011)
II. A politikai élet a két világháború között - 1. A restauráció
többiek rovására. Joggal tarthattak ettől például a világháború után politikai szerephez jutott kispolgári, katonatiszti csoportok és a parasztság képviselői. Ebben a kérdésben tulajdonképpen három irányzat állt egymással szemben. A szabad királyválasztók által képviselt álláspont szerint IV. Károly 1918-ban végérvényesen lemondott a magyar trónról, ezzel a Pragmatica Sanctio érvényessége és a Habsburgok igénye megszűnt, s visszaállt Magyarország szabad királyválasztási joga. Ezt az álláspontot képviselte az 1920-as választáson győztes Kisgazdapárt képviselőinek többsége, köztük a párton belül helyet foglaló liberálisok, valamint a Nagyatádi Szabó István vezette centrum és a Gömbös Gyula vezette szélsőjobboldali csoport is, utóbbi úgy is, mint Horthy fontos szövetségese. Az űn. elvi legitimisták álláspontja szerint a Habsburg-restaurációt a külső kényszerítő körülmények fennállása miatt el kell halasztani, ezért ők is támogatták Horthy ideiglenesnek vélt kormányzóságát. Ide tartozott a kormányzó Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (KNEP) képviselőinek egy része. Végül voltak olyan csoportok - melyek élén az arisztokrácia ismert képviselői álltak -, akik a Habsburg-restaurációt az adott körülmények között is végrehajtandónak vélték. Nézeteik szerint egy királyt nem lehet a többségi elv alapján megválasztani, mert akkor az nem pártok felett álló, a nemzet egészét megtestesítő, alkotmányos uralkodó lesz, hanem „pártkirály”. Ha ez történne meg, akkor Magyarországon állandósulni fognak a belső ellentétek, megbomlik az alkotmányos rend, ami különösen megengedhetetlen a trianoni Magyarország helyzetében. Az intranzigens legitimisták - ahogy nevezték őket - képviselői a királypuccsok idején tevékenyen részt is vettek az eseményekben, ezért a kudarc után kompromittálódtak és politikai lépéshátrányba kerültek. Utóbbi csoportba tartoztak Zalaegerszeg város hangadó keresztényszocialistái is, Pehm plébánossal az élen. Nézeteiket az a meggyőződés vezette, hogy az ezeréves magyar társadalmi- és államformát gyors változásokkal nem szabad megbolygatni, mert az bomlást, zűrzavart eredményez, és a nemzet hanyatlását, pusztulását vonja maga után. A Zalamegyei Újság és köre azonban igazi ellenfelének a liberális reformokat tekintette, a lap hasábjain a keresztény-nemzeti eszme radikális vonulatát képviselte, harsány antiszemitizmussal és éles 50
