Paksy Zoltán: Zalaegerszeg társadalma és politikai élete 1919-1939 - Zalaegerszegi Füzetek 13. (Zalaegerszeg, 2011)
I. A városi társadalom - 3. A (kis)polgárság és a városi szegénység
Városunk iparos, mint minden kis vdros iparos láncszemként kapcsolódik a mezőgazdasági termelés eredményeibe. A földművelés vdlsdga a tetőfokra hágott, kilátásai kétségbeejtően sivárak. A falusi lakosok fogyasztóképessége a mélyponthoz közeledik. Szükségletei mdr csak a legelemibb és legnélkülözhetetlenebb elsőrendű cikkek beszerzésére degradálódnak a nyomorult helyzet diktálta kényszerből. Csaknem ez a helyzet a városi egyéb szabadfoglalkozd- siíaknál. Az a tisztviselő létszám pedig, amely gazdaságilag a városunkhoz tartozó körülbelül 50.000 főnyi lakosságnak csak egy töredéke, nem tudhat foglalkoztatni a lakosság minden rétegének fogyasztására berendezett ipart és kereskedelmet. Ez a szomorú tény kizárólagos és egyetlen oka a mai ipari pangásnak. Hiányzik a fogyasztónak egész tömege, a munkás, a földműves és a többi szabad pályán dolgozó jó fogyasztó. Amíg pedig ezek a legszélesebb rétegek ismét fogyasztóképesek nem lesznek, álmodni sem lehet az ipar helyzetének javulásáról. Minden kedvezményt ígérő rendelet csak arra való, hogy optimizmust keltsen, de illuzórikussá válik, amikor az élet rideg realitásai ködfoszlányként tépik szét a bajban lévő és dolgozni akaró reménykedéseit, így fest az ipar helyzete 1933-ban és nagyon kevés lehet a reményünk, hogy 1934-ben javulás következhetik. ” 1939. június 8-án a zalaegerszegi ipartestület székházában összegyűltek az iparosok. Ekkor a helyi nemzetiszocialista párt országgyűlési képviselői voltak jelen, és az iparosokat kérdezték azokról a problémákról, amelyekkel szembe kell nézniük. ígérték, hogy az elhangzottakat a parlamentben is képviselni fogják. A rendezvényen 300 fő vett részt, tehát elmondhatjuk, hogy a városi iparostársadalom többsége. Az elhangzott panaszok három témakör köré csoportosultak: egyfelől az adózás problémáira, az áruellátás kérdésére, valamint az iparosok és kereskedők részére nyújtott elégtelen hitelek problémájára. Pál József divatáru-kereskedő, Püski Imre asztalos és Tischlér István női szabó a kiskereskedők részére nyújtott alacsony hitelkeretet sérelmezte, mivel nem tőkeerősek, nem tudják üzletüket áruval feltölteni. Kovács Lajos fűszerkereskedő ehhez hozzátette, hogy ők is kénytelenek hitelt nyújtani a vásárlóiknak, de ezt több esetben elbukják. Lakatos Gyula cipőkereskedő az adózással kapcsolatos visszaélésekről beszélt, szerinte Egerszegen van olyan „fogorvos, aki igen drágán dolgozik, rendelője jól megy, de még adót nem fizetett. Műszerein kívül más lefoglalható vagyona nincs”. Vagy egy másik „jól menőirodájú 35
