Paksy Zoltán: Zalaegerszeg társadalma és politikai élete 1919-1939 - Zalaegerszegi Füzetek 13. (Zalaegerszeg, 2011)
III. Dokumentumok a város politikatörténetéből 1919-1939 - 4. Budapest, 1927. március 22. Kray István zalaegerszegi képviselő országgyűlési beszéde (részlet)
aránylag igen kevés a plébánia és nem ritka az az eset, hogy a Göcsejben egy egyháznak hétnyolc, sőt tíz-tizen kettő, megközelíthetetlen utakkal bíró leányegyháza van. Nagyban súlyosbítja a göcsei kisgazda súlyos helyzetét az a körülmény is, hogy terményeit megfelelő áron nem tudja értékesíteni, amit részben ezek az imént leírt járhatatlan utak okoznak, melyek különösen ősszel, amikor a kisgazda kicsépelt s az őszi eső leesik, valósággal tengelytoló sárnak nevezhetők. Mondhatom, hogy amikor az elmúlt télen ezen a vidéken jártam, sokszor szégyelltem magam, hogy Magyarországon vagyok. Hogy milyenek ezek az utak, arról csak annak lehet fogalma, aki ezen a vidéken járt. (Jánossy Gábor. Mindenfelé így van!) Jártam én másutt is, általában rosszak az utak Magyarországon, de ilyen rossz utak sehol nincsenek. (Zaj jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek ! B. Kray István: A járhatatlan utakon kívül még az is okozza ennek a vidéknek rossz helyzetét, hogy Zala vármegyének oly részében fekszik, ahol vasút nincs, ha pedig eléri a vasutat, akkor is csak nagyon nehezen tudja gabonáját a megfelelő áron értékesíteni, mert hiszen tört tarifarendszerrel kell megküzdenie, amely a gabona és egyáltalán a termények szállítását tetemesen megdrágítja. Nem akarok további részletekbe bocsátkozni, csak egy példát akarok még felemlíteni. Nemrég, amikor ezen a vidéken jártam, véletlenül egy esős, havas téli napon egy járhatatlan utón eltévedtem. Egy községbe érve, bementem az iskolába, amely lehetetlen állapotban volt. Az iskolaterem mindössze két és fél méter magas, a gyermekek be voltak zsúfolva, s mikor ott körülnéztem, láttam ezeket a szegény gyermeket, akik télvíz idején - odakint nedves, havas idő volt - jóformán mind rongyokba voltak öltözve és cipője, lábbelije alig volt egynek-egynek. Oly szegény ez a göcseji nép, hogy annak a szegény göcseji embernek már nem igen telik cipőre és ruhára a nyolc-tíz gyermeke részére. Nagyon hálás vagyok a népjóléti miniszter urnák, hogy kérésemre a Göcsej vidék több községében a népjóléti minisztérium közjótékonysági alapja terhére cipő- és ruhasegélyt volt kegyes engedélyezni. De meg kell említenem azt, hogy ilyen segéllyel lehet ugyan a helyzetet pillanatnyilag enyhíteni, azonban orvosolni ilyen módon nem lehet. Nem alamizsna kell ennek a becsületes göcseji magyar 173
