Cselenkó Borbála: Zalaegerszeg, a szombathelyi püspök uradalma 1777-1848 - Zalaegerszegi Füzetek 12. (Zalaegerszeg, 2011)

VII. Okmánytár - Előszó a közléshez. A forrásközlés elvei

„c” helyett „ez” (tetszés, tetezés), „cs” helyett „ts” betűkapcsolat (csólolom, tsólolom) - kivéve a tulajdonnevekben.

A „g” után szóvégén és szóközben használt „néma” „h” hangok (Egerszergh, pedigh, vendégh) pedig elmaradtak.

Meghagytam azonban a kiejtésbeli nyelvi sajátosságot szemléltető' - a mai -ból, -bői, -tói, -tői, -ról, -ről ragok helyett használt, de végig következetesen röviden írt - -bul, -bül, -túl, -tül, -rul, -rül ragokat.

Gyakran, többféleképpen szerepel a forrásokban Zalaegerszeg mezőváros neve, amelyet ebben az időszakban rendkívül következetlenül használtak. Hol egybe, hol külön, hol pedig kötőjellel írták és szinte mindig - a melléknevek esetében is - nagy kezdőbetűvel. Olykor pedig már egyáltalán nem lehet megállapítani, hogy egybe, vagy külön van-e az elnevezés (pl. ZalaEgerszeg). A következetlenség elkerülése végett így - a 19. század elején már amúgy is ebbe az irányba hajló és később állandósult írásmódot - az egybeírást követtem, amely napjaink írásmódjának is megfelel.

Mivel Zalaegerszeg nevét következetesen végig nagy kezdőbetűvel írták a forrásokban még melléknévként is, ennek átírásakor is a magyar nyelv helyesírási szabályait vettem figyelembe. Kivéve azt az esetet, amikor Zalaegerszeget a mezőváros szó előtt következetesen jelzői „i” raggal használják, valójában azonban főnévként szerepel: Zalaegerszegi Mezőváros/Város lakosai. Egyértelmű, hogy a „Zalae- gerszeg(i)” itt nem a mezőváros jelzője, hanem a neve. De pl. a „zalaegerszegi mezővárosi lakosok” esetében már melléknévként szerepel, ennek megfelelően kis kezdőbetűvel került átírásra.

A latin kifejezésekben szereplő átírásoknál a latin nyelv szabályait követve melléknévi használatban is meghagytam a nagy kezdőbetűt: pl. provisori Zalaegerszegiensi.

Ezek az állandó jellegű, vagy gyakran visszatérő helyesírási sajátosságok külön nem lettek magyarázva.

Amennyiben az író egy-egy szót a korban is használatos betűkiejtéssel, a szó fölé húzott vonalkával rövidít, azt az egyértelműség miatt szögletes zárójelben: [] feloldottam, csakúgy, mint a korszakban gyakorta alkalmazott, külön nem jelölt rövidítéseket (pl. Mlghs = M[é]l[tósá]ghos). Szintén []-ben került feloldásra a ponttal, vagy csak egy betűvel rövidített, egyértelmű jelentéssel bíró szavak többsége is, mint pl. ápr. = április, vagy sig. = signatum, f = forint stb.

141