Cselenkó Borbála: Zalaegerszeg, a szombathelyi püspök uradalma 1777-1848 - Zalaegerszegi Füzetek 12. (Zalaegerszeg, 2011)
IV. Az egerszegi uradalom gazdálkodása - 3. Az uradalom majorsági gazdálkodásából, terményei eladásából származó bevételei
például megszüntette az uradalomnak azt a - városiak által már évtizedek óta sérelmezett - szokását, hogy a legelőkre külső helységbeliek állatait fűbérben befogadta. Megígérte, hogy a legelő kibérlésétől eláll, és a tiszttartóját is arra utasítja, „hogy a fűbéresektől amennyire az egerszegi határban legeltettek jelenleg legyen el. ”2m Valószínű, hogy ezt a gesztust a földesür annyi év pereskedés után nem puszta jóindulatból tette a városnak, hanem a 1848-as változások előszele késztette arra, hogy engedményeket tegyen.20“ Ez a gesztus azonban nem oldotta meg a legelő és erdőhasználat évtizedek óta fennálló problémáját. A földesűr mintegy 200 hold nagyságú birtoka: a szántóföldjei és a rétjei szétszórva helyezkedtek el a város földjei között. Az 1836. évi 6. te.201 202 203 lehetővé tette ugyan az osztatlan, közös használatban lévő területek szétválasztását, és a város már 1840-ben meg is indította az eljárást a közös legelők és erdő elkülönítéséért, az uradalom azonban ekkor nem volt hajlandó egyezkedni, így az ügy 1841-ben úriszék elé került. Bár a per több mint 5 év után jogerős ítélettel zárult, a végső megegyezés még váratott magára. Az évtizedekig tartó pereskedésnek végül 1856 októberében az uradalom és a város közötti „Örök szerződés” vetett véget, s még ugyanezen év december 30-án az Úrbéri Törvényszék hivatalosan is megszüntette a pert. A szerződés értelmében az uradalom a városnak 1006 hold és 83 négyszögöl nagyságú területet engedett át. Köztük többek között az Alsóerdőt, Szabad Csácsot az országútig, a városi téglavetői gyepet és a dobrogaszti felső erdőből 264 holdat.204 Az egyezkedés tulajdonképpen 800 hold erdőről folyt, hiszen Szabad Csács kivételével mind az Alsóerdő, mind pedig a Felsőerdő erdős terület volt. A városiak legelőként kapták ugyan, de legeltetésre csak részben volt alkalmas. Az elkülönítés után jog szerint a földesúr a legelőről kivágathatta és elszállíthatta volna az ott lévő összes fát még az átadás előtt. Ezt azonban nem tette meg.205 201 ZML Zeg. v. régi lt. No. 402. 202 A püspök ugyanebben a levelében járul hozzá a város nemzetőrségének felfegyverzéséhez is. 203 Magyar Törvénytár, 1896. 1836. évi VI. te. 3. § és 4. §. 31-34. p. 204 ZML Zeg. v. régi lt. No. 130. és 131. 205 Szakács, 2006. 251. p. 83
