Cselenkó Borbála: Zalaegerszeg, a szombathelyi püspök uradalma 1777-1848 - Zalaegerszegi Füzetek 12. (Zalaegerszeg, 2011)
IV. Az egerszegi uradalom gazdálkodása - 3. Az uradalom majorsági gazdálkodásából, terményei eladásából származó bevételei
A legtöbb pénzt a bor kocsmákban való eladása hozta az uradalmi kasszába, de jelentős bevétele származott a gabonaértékesítésből is. Miután az uradalom a megtermelt és különböző címen beszedett gabonából vetőmagnak valót, az alkalmazottjainak járó részt, valamint a cséplők, a molnár és más uradalmi szolgálattevők járandóságát kivette, a maradék nagy részét rendszerint eladta. Az eladott gabonából befolyó összeg jelentős hányadát tette ki az uradalom éves készpénzbevételének. 1786-ban az eladott gabonából befolyt összeg a teljes évi készpénzbevételnek 9,6 %-a, 1810-ben pedig 7,5 %-a volt.171 A saját szántóföldjeiben és az állattartásban rejlő lehetőségek minél szélesebb kihasználása mellett az uradalom az erdőkből és legelőkből is egyre nagyobb hasznot akart hűzni. A gubacs- és makkeladásból származó jövedelmet Szily püspök fontos bevételi forrásnak tekintette. Ezalatt nem feltétlenül a termések konkrét, piacon vagy más módon történő értékesítését kell érteni, hanem sokkal inkább a termésgyűjtés, illetve állatokkal való feletetés jogának eladását. Az erdők termésének begyűjtése nem tartozott ugyan a földesúri jussok közé, de a piispök-földesúr az erdőket saját tulajdonának tekintve, korlátozta azok szabad használatát. Az 1782-es per tanúkihallgatási jegyzőkönyvéből világosan kiderül, hogy a püspök már 1779-től fogva az egerszegi határban lévő erdőkben 50 forintért zsidóknak árendálta ki a gubacsszedést, továbbá, hogy - bár az erdőkben ezekben az években bőven volt makk - az uraság csak a cselédjeinek sertéseit engedte makkoltatni, a városiakat kirekesztette, illetve tőlük makkbért szedett. Külön sérelmet jelentett, hogy a fák kivágatásával és azok eladásával a püspök városnak súlyos károkat okozott.* * 176 Úgy tűnik azonban, hogy az erdőhasználat körüli viták jóval korábbra, a veszprémi püspökség időszakára nyúlnak vissza. Szily püspöknek ugyanis már 1777-ben szembe kellett néznie egy korábbi időkből - Gál Gáspár egerszegi tiszttartó idejéből - származó sérelmeket tárgyaló perrel. Ennek a pernek egyik fő pontja az Alsó- és Felsőerdőnek a szabad használata: az azokban való fáizás, makkoltatás, gubacsszedés és legeltetés volt. A tanúkihallgatási jegyzőkönyvben ,/5SzPL Régi gazdasági iratok, zalaegerszegi uradalmi számadások 1786., 1810. 176 ZML Zeg. v. régi lt. No. 72. 76
