Cselenkó Borbála: Zalaegerszeg, a szombathelyi püspök uradalma 1777-1848 - Zalaegerszegi Füzetek 12. (Zalaegerszeg, 2011)
IV. Az egerszegi uradalom gazdálkodása - 1. A földesúr regálékból származó állandó jövedelmei
után pedig 1852-ig meg is hosszabbította, de ekkor már évi 560 Ft árenda fizetése fejében.134 A Zala vizén konkrétan tudunk egy az uradalomnak árendát fizető kalló malomról is.135 1786-ban és 1792-ben is például a csapók egy évre 12 forint árendát fizettek az uradalmi kasszába a malom után. Fennmaradt az uradalom és a molnár között 1807-ben kötött szerződés, melynek tartalma szerint az uradalom megengedte Deák Pál molnárnak, hogy „a mindeddig árenda alatt lévőszalaegerszegi csapoknak, ugyan Szala vizén lévő szűr kallóját” megvegye. Mégpedig „oly móddal és conditióval,136 hogy azon a funduson, azon a vizen, akár szűr kallót, akár pedig őrlőmalmot maga tetszése szerint szabadon építhet és csinálhat”. Továbbá ezen szűr kalló után, mint ahogy eddig is a csapók az uradalomnak árendát fizettek, úgy ezután is 1807. január 1-től kezdődően — ezért a szabadságért - az említett molnár köteles lesz az uradalmi kasszába esztendőnként 30 forintot befizetni. Azon kívül úriszékek alkalmával, vagy a püspök itt tartózkodásakor, köteles tehetsége szerint halakkal gazdálkodni. Ha netalántán idővel a püspök ezt a malmot magának akarná, akkor Deák Pál molnár köteles azt felbecsülés után megfelelő áron az uradalom kezére adni. Ezen a szerződésnek a végén egy 1810-es feljegyzés szerint Deák Pál molnár, aki időközben szentlőrinci molnár lett, a Zala vizén lévő kallót 1810-ben teljesen elbontatta és a csácsiaknak adta, akik azt a hegyre pincének elhordták. A fundust pedig az ólai molnárnak adta el. A kalló tehát teljesen megszűnt. A téglaégető kemencék fenntartását és a téglák árusítását egyaránt jelentő téglaégetési jog szintén a földesurat illette, aki élt is ezzel, hiszen a saját szükségleteken kívül rendelésre és igény szerint készítettek kisebb-nagyobb mennyiségű téglák, cserepek eladása jelentős bevételt jelentett az uradalmi kasszába. Mivel azonban a téglaégetést az uradalom nem adta haszonbérbe, ezért a belőle származó jövedelmek is a megtermelt és előállított javak eladásából származó bevételek között kerültek feltüntetésre. Az uradalom téglaégetői saját szükség134 ZML Zeg. v. régi lt. No. 124. 135 A kalló malom: a gyapjúszövet anyagok nedves állapotban való mechanikai tömörítésére szolgáló, vízi energiával működó' szerkezet. 136 Feltétellel. 61
