Cselenkó Borbála: Zalaegerszeg, a szombathelyi püspök uradalma 1777-1848 - Zalaegerszegi Füzetek 12. (Zalaegerszeg, 2011)

IV. Az egerszegi uradalom gazdálkodása - 1. A földesúr regálékból származó állandó jövedelmei

ség ez évi a megalakulásakor a dominium már 4 kocsmát is üzemeltetett: a Nagy vendégfogadót, Fehérképit, Vörös aljait és az Óla mellettit. Ez a tény igen sérelmes volt a városiakra nézve, akik amúgy is csak Szent Mihály naptól Szent György napig árulhatták a boraikat. Azzal ugyanis, hogy az uradalom egész évben és 4 kocsmában árulta a borát, a városiaknak jelentős károkat okozott.78 Az egerszegiek így szinte folyamatosan rákényszerültek, hogy megszegjék a borárulási tilalmat, amely azonban újabb és újabb perekhez vezetett az uradalom és a város között. Ez a helyzet, és egy 1787. április 4-én kelt királyi rendelet városiak részéröl történt téves értelmezése74 indította a földesurat arra, hogy a városiakat 1787 júniusában tiltott bor árulásért megrója. Ugyanakkor azonban a városiak lehetőséget kaptak arra, hogy a szerződésbe foglalt számukra kedvezőtlen régi szokáson a földesúr egyetértésével változtassanak, mégpedig egy új szerződéssel, illetve a régi kontraktus - földesúr és a város közös megegyezésén alapuló — módosításával. A város ekkor azonban nem akarta régi kontraktusát módosítani.8'1

Egész évben - az uradalom borai mellett - saját borát csak az árulhatta, akinek az uradalom ezt árenda fizetése fejében megengedte. 1826-ban a városiak azt sérelmezték, hogy a bor árulását az ólai határ mellett lakó molnárnak a városi juss ellenére a földesúr évek óta egy egész évre árendába adja.81 De az uradalommal kötött árendás szerződése biztosította ezt a jogot a nagy vendégfogadó bérlője számára

78ZML Zeg. v. régi lt. No. 60.

74 A rendelet szerint „kinek kinek a jobbágyok közül nem csak a maga lakóhelységének határában, hanem külső szőlőhegyekben is, aminémű bora magának terem [...] az utcán által egész esztendőben eladni szabad légyen, határjaikban mindazonáltal kocsmát, vagy vendégfogadót cégérnek kitételével tartani semmiképpen nem engedetett”. A rendeletet a városiak közül néhá- nyan úgy értelmezték, hogy onnantól kezdve bárki tetszése szerint árulhat bort. A királyi rendelet azonban azt is hozzátette, hogy ahol valamilyen régi szokás, még inkább pedig kontraktus van a kocsmáltatásra, és a közösség a földesurával együtt a régi szokás mellett akar maradni, akkor ezen szokás, még inkább pedig a kontraktus ellenére senkinek sem szabad bort árulni. ZML Zeg. v. régi lt. No. 81. No. 86.

80 ZML Zeg. v. régi lt. No. 81. és No. 82.

81 ZML Zeg. v. régik. No. 109.

45