Cselenkó Borbála: Zalaegerszeg, a szombathelyi püspök uradalma 1777-1848 - Zalaegerszegi Füzetek 12. (Zalaegerszeg, 2011)
III. Az uradalmi kormányzat felépítése
az uradalmi tiszttartó terjesztette fel a városi magisztrátus elé. A választás menetét a tiszttartó személyesen felügyelte. 1782. október 22-éről fennmaradt Szilynek az a levele, amelyben Pintér Máté számtartónak egyértelműen meghagyta, hogy „az jövő bíróválasztásra Kená az döbbeni bíró mellé Lantsák Kováts Istvánt, Nagy Ferencet és Pintér Szabó Ferencet vagy Pili Jánost candidálja. ”54 Az egerszegi uradalmi számtartó később a tiszttartó legfontosabb feladata — amellett, hogy a püspököt, mint a város földesurát igazgatási ügyekben is képviselte - a földesúri jövedelmek növelése volt. Ügyelt a bérleti szerződésekben megszabott határidők pontos betartatására, ő szedte be a pénzeket, és az uradalmi pénztárba is ő fizette be azokat. A gazdálkodás minden módját ismernie kellett, tisztában kellett lennie a helyi viszonyokkal, szerződéseken, vagy hagyományon alapuló gazdasági szokásokkal. Udvarispán híján ő felügyelt többek között a bérletekre, az állattenyésztésre, az uradalom határaira és a kereskedésre, de ő irányította a gabonatized és borkilenced beszolgáltatást és az uradalmi földeken való gazdálkodást: a vetést és a betakarítást is. Ellenőrizte az uradalmi épületek állapotát, szükség esetén gondoskodott azok javíttatásáról. A város és az uradalom közti vitás ügyekben meghallgatta, és a földesúr felé továbbította a városiak panaszát. Köteles volt a városban történő mindennemű, a földesúri jogokat, avagy a gazdálkodást érintő eseményről, változásról a püspököt értesíteni, valamint negyedévente és évente a gazdaság működéséről számadást készíteni. A negyedéves számadást az addig kasszába befolyó pénzzel együtt a tiszttartó elküldte Szombathelyre a püspöknek, aki a felküldött számadással és a befolyt összeggel kapcsolatos észrevételeit, kérdéseit esetleg kritikáit rendszerint válaszlevélben fogalmazta meg a tiszttartónak. A tiszttartó illetve a számtartó személyes felelősséggel tartozott azért, hogy a püspöknek semmiféle anyagi kára ne keletkezzen. Ha saját hibájából mégis ez történt, akkor személyes vagyonából kellett az okozott kárt megtérítenie, vagy a hiányt kipótolnia. Egy ilyen esetről hallunk 1798-ban, amikor Prácsovich eger54SzEK ős XXVII/alsó I. p. „B” 2. (A candidál szó a latin candidare igéből származik, és szó szerint azt jelenti, hogy „jelenteni”. Tudniillik itt a tiszttartó jelenti be a püspök által a bíró választásra jelölt személyek nevét.) 31
