Cselenkó Borbála: Zalaegerszeg, a szombathelyi püspök uradalma 1777-1848 - Zalaegerszegi Füzetek 12. (Zalaegerszeg, 2011)
VII. Okmánytár - Előszó a közléshez. A forrásközlés elvei
A forrásközlést jelentősen megnehezítette a korban gyakran még egy szövegen belül is következetlen helyesírás, főleg a hosszú és rövid magánhangzók, és a kettőzött mássalhangzók, az írásjelek és a központozások esetleges használata. A kizárólag magyar nyelvű forrásanyag esetében ezért a legújabb forrásközlési alapelvekhez igazodva a napjaink helyesírásához igazodó átírás tűnt a legcélravezetőbbnek, természetesen a tartalmi hűség megőrzésével.1 A hosszú és rövid magánhangzók esetében az esetlegesen használt az ékezeteket a mai helyesírás szabályainak megfelelően kitettem. Az írásjelek és központozások az értelemnek és a mai helyesírásnak megfelelően kerültek a helyükre. Kijavításra kerültek továbbá a nyilvánvaló toll- hibák, (pl. a kimaradt, felcserélt, duplázott betűk és az ok nélküli szókettőzések). Ezekre külön nincs a jegyzetekben utalás. A fenti elvnek megfelelően, a mai helyesírás szerint - a tulajdonnevek: személynevek, és a csak kevés alkalommal előforduló helységnevek kivételével - kijavításra kerültek a korban többnyire következetesen használt, de ma már egyértelműen helyesírási hibának számító írásmódok, betűkapcsolatok. A legjellemzőbb esetek a teljesség igénye nélkül: kijavításra kerültek egyes szavakban (azonban, különben) a ma használt „n” helyett következetesen írt „m” (azomban, külömben), vagy a „lj”, „tj”, „nj” betűkapcsolat (árulja, parancsolatja, kívánja) helyett használt kiejtés szerinti mássalhangzó kettőzések (árullya, pa- rancsolattya, kívánnya), illetve a ritkábban előforduló „dt” (adtam, esküdt) betűkapcsolat helyett írt „tt” (attam, eskütt), valamint a „dj” helyett (módjával) a „dgy” kapcsolat (módgyával). Továbbá ugyanígy a „lj”, „tj”, „dj”, „nj” „dj” stb. megengedést (adhatja, fogadhatja), vagy felszólítást kifejező (informáljon, menjen, küldjön) betűkapcsolat helyetti a mássalhangzó kettőzések (adhattya, fogad- hattya, informállyon, mennyen), vagy a „dj” esetében „dgy” (küld- gyön, maradgyon) betűkapcsolat, az „s” végződésű, ragozott szavakban a többnyire duplázott „s” hangok (törvényessen, kegyessen, üressen, hordássá, vágatássa), a gyakori „1” és „ly” kettőzések (vallóban, melly, olly, hellység), a „j” helyett használt „i” (úi = új, tulaidon = tulajdon), és a 1 Bak, 2000. és Végh, 2010. 140
