Cselenkó Borbála: Zalaegerszeg, a szombathelyi püspök uradalma 1777-1848 - Zalaegerszegi Füzetek 12. (Zalaegerszeg, 2011)
I. Faluból püspöki mezőváros
kedvező feltételek adására - a városiaknak sokat sikerült megőrizniük a török időszak alatt kivívott szabadságaikból, a földesúr pedig viszonylag kevesebb földesúri jogot tudott magának biztosítani. A városiak ekkor csak levélhordással és fegyveres karhatalmi szolgálattal tartoztak uruknak, valamint bandérium állításkor csak egy hónapig kellett ingyen, ezt követően pedig zsoldért szolgálniuk. Szent György napjától Szent Mihály napjáig kizárólag az uradalmi kocsmában lehetett bort mérni, a büntetőperek első fokon az úriszék elé tartoztak, a földesúr pallosjoggal rendelkezett. A városiak kötelesek voltak az egyházi ünnepeket megülni, a céhek saját zászlóik alatt ünnepi körmeneteken részt venni. A város lakóinak - mint korábban - vigyázniuk kellett a város határaira. A nemesek ugyan mentesek voltak a levélhordás és katonáskodás kötelezettsége alól, de ha a földesúr a városba érkezett, nekik is meg kellett jelenniük az ő üdvözlésére.15 1713-ban a piispök-földesúr új szerződést kötött a várossal, amely még mindig elég kedvező volt. Legfontosabb pontja, hogy a város - ekkor még - a fegyveres szolgálat helyett 50 forint cenzust fizetett.16 A census összege egészen 1746-ig változatlan maradt, ekkor azonban Padányi Bíró Márton a várossal kötött újabb szerződésben azt 160 forintra emelte. Ezt követően a város és a földesúr közötti perlekedések egyik fő tárgyát a város által fizetett cenzus összege képezte. Bár a Koller Ignác veszprémi püspökkel 1768-ban kötött kontraktus a cenzust ismét 160 forintban határozta meg,17 azt Mária Terézia 1775. december 7-i kiváltságlevele véglegesen 50 forintra csökkentette. A város innentől fogva csak 50 forintot fizetett a földesúrnak évente. Ez az 1775-ös kiváltságlevél azonban több más szempontból is hosszú időre szabályozta a város és a földesurának kapcsolatát. Többek között megszabta kocsmáltatásnak a rendjét, bíráskodási joggal, pallosjoggal ruházta fel a földesurat és pontosan meghatározta a földesúr 9-ed és tizedszedési jogát.18 A város árendáját az említett 50 forintban állapította meg és megerősítette a földesúrnak azt a kiváltságát, hogy az ő 15 ZML Zeg. v. régi lt. No. 8. 16ZML Zeg. v. régi lt. No. 11. 17 ZML Zeg. v. régi lt. No. 48. 18 Csak a város határában termett borból, méhekből, búzából, rozsból, kölesből, árpából, zabból, valamint a bárányokból szedhetett tizedet. 13
