Cselenkó Borbála: Zalaegerszeg, a szombathelyi püspök uradalma 1777-1848 - Zalaegerszegi Füzetek 12. (Zalaegerszeg, 2011)

VI. Kitekintés

Amikor az 1848-as áprilisi törvények bevezetésével, amely törvények országosan felszámolták a feudális viszonyokat, azaz eltörölték az úrbériséget, az ősiséget és megszüntették az űriszéket, gyökeresen megváltozott a püspök és a város gazdasági és jogi kapcsolata. Természetesen az évszázadok alatt megszilárdult társadalmi-gazdasági berendezkedés lebontása nem ment egyik napról a másikra, és a püspök továbbra is számos földdel rendelkezett a város határában és ingatlanokkal a városban. Ezekkel a törvényekkel azonban szabaddá vált az út az ország és a város gazdasági-politikai fejlődése előtt.

A szabadságharc leverése utáni császári katonai megszállás és a politikai viszonyok azonban akadályozták Egerszeg fejlődését. Csak a kiegyezést követően, 1867-től kezdődött Zalaegerszeg második nagy fejlődési korszaka, amely egészen az I. világháborúig tartott. Elkezdődött a város új utcáinak kiépítése. 1885-ben rendezett tanácsú város lett, 1890-es évektől pedig új szárnyvonalak építésével, az országos vasúti vérkeringésbe is bekapcsolódhatott a település.

Az egerszegi uradalmi gazdálkodás és kormányzat története sem zárult le 1848-ban, inkább azt lehetne mondani, hogy fokozatosan átalakult. Ez az átalakulás egyszerre jelentett egyszerűsödést, köz- pontosítást és modernizálást is. Megfigyelhető, hogy a szombathelyi püspökök a 19. század végén, a 20. század elején a püspökség gazdálkodását Szombathelyre igyekeztek centralizálni, vidéki javadalmaik egy részét fokozatosan felszámolták. 1879/80-ban Szabó Imre püspök Zalaegerszegen eladta az Arany Bárány és a Fehérképi vendégfogadóját a városnak. 1897-ben Hidasy Kornél püspök pedig a novai uradalmat adta el a Batthyány családnak. A gazdálkodás centralizálása mellett azonban a megmaradt uradalmi kormányzat is jelentősen egyszerűsödött, modernizálódott és szintén Szombathelyre központosuk. Az 1879/80-ban az említett két egerszegi vendégfogadó eladása már egy Szabó János nevű uradalmi kormányzó közvetítésével történt. Valószínűsíthető, hogy Egerszegen ekkorra az uradalmi gazdálkodás hagyományos kormányzata, élen a tiszttartóval, már teljesen megszűnt, és az egerszegi gazdaság irányítását, valamint a püspöki javak kezelését Szombathelyről intézték.

138