Cselenkó Borbála: Zalaegerszeg, a szombathelyi püspök uradalma 1777-1848 - Zalaegerszegi Füzetek 12. (Zalaegerszeg, 2011)

I. Faluból püspöki mezőváros

köztek a maguk hasznát gyarapító, lassan (mező)városi-polgári öntudatra ébredő egerszegi lakosság érdekeivel. Bár az egerszegiek kollektiven mindössze csak háromféle adót fizettek, és az sem volt magas,8 városi lakosság polgárosodó törekvéseit azonban erősen visszafogta a - szerződésekkel is biztosított - feudális jogaihoz, regáléihoz ragaszkodó, bevételeit minden eszközzel gyarapítani igyekező uradalom.

Valószínű, részben éppen ennek tulajdonítható, hogy Zalaegerszeg mezővárosi rangja és lakóinak kiváltságai ellenére is a 18. században, de még a 19. század első évtizedeiben is inkább mezőgazdasági jellegű település volt annak ellenére is, hogy sok kézműiparos is élt és működött itt. Ok ugyanis főleg csak a helyi igényeket szolgálták ki, vonzáskörzetük a várost és környékét ölelte fel. Egerszeg a feudális korban - még megyeszékhelyként is - mind kiterjedését, mind lakossága számát tekintve is kisvárosnak számított. Csak a mai értelemben vett űn. városmag létezett, ez képezte az akkori település egészét; középülete is kevés volt. Ez utóbbiakat - melyek a városias- ságot jelezték - a templom, a megyeháza, a kvártélyház és a szegényház alkották. 1826-ban az egész város csak 30 utcából állt, amelyekben a nem ritkán nád- és zsúpfedeles, fából, vagy vályogból készült házak többségét - gyakran minden rendszer nélkül - szorosan egymás mellé építették.9

Hasonló következtetést vont le Benda Gyula is a zalaegerszegi hagyatékok elemzése során: Zalaegerszeg ebben a korszakban népességét tekintve is kisvárosnak tekinthető. A megyében Nagykanizsa és Keszthely jóval nagyobb és dinamikusabb volt nála. A zalaegerszegi hagyatékok elemzése is egy lassabban változó, szerényen gyarapodó mezővárost mutat, amelyben a hagyományos mezővárosi iparosság „parasztosabb” életviszonyai voltak a jellemzőek. A városban megje8 A quantumot, az országos adót, amelyet a vármegye vetett ki, és amely csak a kontraktusban rögzített népességre vonatkozott (külön intézkedett a városban lévő újpolgárok, zsidók és kereskedők adóztatásáról). Ezen kívül a püspöki uradalomnak fizettek még 50 forint árendát, a mindenkori plébánosnak pedig 150 forintos papbért. Benczéné Nagy, 1986. 156. p.

9Benczéné Nagy, 1986. 154. p.

10