Molnár András (szerk.): Egerszegi történeti tanulmányok 2010 - Zalaegerszegi Füzetek 11. (Zalaegerszeg, 2010)

Foki Ibolya: Simonfy Borbála kegyes és küzdelmes élete (1776–1840)

kiváltságosok, a nemesek közé tartozott. A Simonfyak a 16. században kaptak nemességet, s már évszázadok óta Zalaegerszegen éltek. Az idők folyamán azonban birtokaik elaprózódtak, s azokból többé már nem tudtak megélni. Borbála apja, Simonfy Gergely kitanulta az asztalosmesterséget, s a sok sorstársa számára oly nagy kihívást jelentő' új körülmények között is megtalálta a helyét. Felesége, Fuisz Katalin családjáról ugyanez mondható el. Ok a betelepülő katolikus németek puritán életszemléletét hozták magukkal, amelyben fontos értéket képviselt a szorgos igyekezet, az összes munka- és pénzszerzési lehetőség megragadása, hogy be tudjanak illeszkedni, és tekintélyt tudjanak szerezni a számukra idegen, magyar környezetben. Ami közös volt bennük: mind Simonfy Gergely, mind Fuisz Katalin felmenői elveszítették addigi egzisztenciájuk létalapját, s számukra jórészt ismeretlen feltételek között kellett valami újat teremteniük. Vagyis a nyomor és a lesüllyedés helyett az élet felé fordulást, az újrakezdést választották. így talált egymásra a kis magyar mezővárosban a nemes férfi és a nem nemes leány. Közelebbről nézve tehát azt mondhatjuk, hogy gyermekeik számára már egyfajta kipróbált túlélési stratégiát, kész mintát örökítettek át. Ezért egészen bizonyos, hogy Simonfy Borbála életében a házasságkötés nem jelentett törést, s ő sem úgy tekintett arra, mint ami presztízsveszteséget hoz számára, s a társadalmi lesüllyedéssel azonos.

Miért? Erre két nagyon egyszerű válasz adható:

1. Gothárd János tekintélyes és megbecsült iparosember volt, aki elismertségnek örvendett környezetében.

2. A forrásokból egyértelműen kiolvasható, hogy jó házasságban éltek, és szerették egymást.

Nézzük, mik voltak a továbbiakban azok a fontosabb családi események, amelyek folytán a háztartás bővült, bevételei növekedtek:

1. Borbála édesanyjának elhunytát követően a szülői háznál lévő ingóságokat elárverezték, az ebből befolyt összeget a testvérek elosztották egymás közt.

2. Az elárverezett javak nagy részét Gothárd János vette meg, tehát ez is az ő háztartásukba került.

3. Borbála anyjának elhalálozása után - azaz 1797-től - Gothárd János lett a még kiskorú gyermekek gyámja s vagyonuk gondnoka.

61