Molnár András (szerk.): Egerszegi történeti tanulmányok 2010 - Zalaegerszegi Füzetek 11. (Zalaegerszeg, 2010)
Foki Ibolya: Simonfy Borbála kegyes és küzdelmes élete (1776–1840)
Foki Ibolya: Simonfy Borbála kegyes e's küzdelmes élete (1776-1840)' Z ala megye székhelye, Zalaegerszeg a 18. század végén alig több mint 2000 főnyi népességgel rendelkezett. A szombathelyi püspök fennhatósága alatt álló város lakóinak zöme földművelésből élt, az iparosok főként a hagyományos kézműipari foglalkozásokat űzték. A kereskedelmet bonyolító zsidók mellett még sok nemesember is élt a városban, akik általában nem voltak túl vagyonosak. Pusztán nemesi birtokukból azonban már csak kevesen tudtak megélni, ezért sokan hivatalt vállaltak, vagy valamilyen iparosmesterséget tanultak. A régóta itt lakók házai a többi polgár házai közt helyezkedtek el, az újonnan beköltözők inkább a városközponthoz közelebb eső területeken vásároltak telket. Lépjünk most vissza az időben, és nézzünk be ezen házak egyikébe, amely a Kőszegi utcában (ma: Rákóczi utca), Misik József és Zsebők György házának szomszédságában állt. A naptár 1776. szeptember 20-át mutat. A ház kékre festett bútorokkal berendezett, utcára néző első szobájában egy asszony vajúdik, aki hamarosan egy egészséges kisgyereknek ad életet. Fuisz Katalin ő, nemes Simonfy Gergely asztalosmester felesége, aki párjával együtt már csak azért is örült a kis jövevénynek, mert az elsőszülött fiú, József után most egy kislány jött a világra, akit Borbála névre kereszteltek. Őt követően még két gyermek születik majd, 1779-ben Ferenc és 1786-ban Rozália. Szerencsésnek mondhatták magukat, hiszen mind a négyen életben maradtak akkor, amikor Magyarországon ez idő tájt az újszülöttek több mint 40 százaléka nem érte meg a 10 éves életkort. Az ő esetükben tehát a halál fölött az élet győzedelmeskedett. Minek kö1 Angol nyelvű változata elhangzott Londonban 2010. június 24-én a „The History of Families and Households: Comparative European Dimensions” című nemzetközi konferencián. 59
