Molnár András (szerk.): Egerszegi történeti tanulmányok 2010 - Zalaegerszegi Füzetek 11. (Zalaegerszeg, 2010)
Makóné Buzás Eleonóra: A zalaegerszegi internálótábor 1916–1924
kőépületnek a fölépítését, amelyben körülbelül másfélezer embert fognak foglalkoztatni. Itt fogják felügyelet mellett azokat továbbtartani, akiket az internálótábor megszűnése után sem bocsáthatnak szabadon.”128 Arra vonatkozóan nincsen adatunk, hogy a terv végül miért nem valósult meg. Az internálótáborral kapcsolatos nemzetgyűlési viták a választások után szaporodtak meg: a szociáldemokrata képviselők sűrűn interpellálták a belügyminisztert e kérdésben. Különösen Esztergályos János volt aktív, aki beszédeiben nagyon gyakran hivatkozott internáltaktól kapott levelekre, velük való beszélgetésekre. Ezeket az értesüléseit többnyire cáfolta a belügyminiszter, de egy ízben a kormánypárti képviselők egy csoportja is, akik meglátogatták a tábort. Erről a látogatásról Éhn Kálmán orvos-képviselő számolt be a nemzetgyűlésen, tételesen cáfolva Esztergályos János korábbi interpellációiban elhangzottakat. A baloldal részéről ugyan elhangzott a vád, hogy az internálótábort látogató képviselőknek egy Potemkin falut mutattak, ám nem valószínű, hogy ekkor, 1923-ban szükség lett volna ilyen színjátékra, ráadásul épp kormánypártiak előtt.129 Mint a fentiekben már látható volt, 1922-től egyre nőtt azon internáltak száma, akik nem politikai okokból, hanem bűncselekmény elkövetéséért kerültek Zalaegerszegre. Itt kapott helyet sok fővárosi prostituált, zsebtolvaj, közveszélyes munkakerülő. Arányuk a politikai internáltakkal szemben egyre nőtt: a tábor fennállásának utolsó évében, 1924. áprilisában mindössze 40-50 politikai fogoly volt Zalaegerszegen,130 s ez júliusra 3-ra redukálódott.131 128 Zalai Közlöny 1923. május 3. 2. p. 129 Nemzetgyűlési Naplő X. köt. Bp., 1923. 296-308. p. (A nemzetgyűlés 1923. március 7-i ülése.) 130 Nemzetgyűlési Napló XXII. köt. Bp., 1924. 290-291. p. (A nemzetgyűlés 1924. április 5-i ülése.) 131 Nemzetgyűlési Napló XXV. köt. Bp., 1924. 326-328. p. (A nemzetgyűlés 1924. július 2-i ülése.) 219
