Molnár András (szerk.): Egerszegi történeti tanulmányok 2010 - Zalaegerszegi Füzetek 11. (Zalaegerszeg, 2010)
Makóné Buzás Eleonóra: A zalaegerszegi internálótábor 1916–1924
mert nem lehetett őket bírói úton elítélni. Mivel a büntető törvény- könyv minden bűncselekményre tartalmaz szankciót, ha ennek ellenére mégsem lehetett ezeket az egyéneket semmi bűn miatt elítélni, akkor nem is veszedelmesek.124 Egy, a főügyészségekhez küldött igazságügyi leiratból megtudhatjuk, hogy már 1920 februárjában egyes bírói körökben elterjedt az a nézet, hogy ha valaki kitöltötte büntetését, az internálással már nem büntethető. A miniszter szerint azonban ez a felfogás hibás, hiszen így aki bűncselekményt követ el, jobban jár, mint akit izgatásért internálnak. Az őrizetbe vétel - melynek alapja, hogy valaki az állam és a társadalom érdekeire, a közrendre és közbiztonságra veszélyes, aggályos vagy gyanús, vagy magatartása az ország gazdasági életére káros - független attól, hogy az illető kö- vetett-e el bűncselekményt, vagy hogy őt büntetőbíróság elítélte-e. Az őrizetbe vételnek az sem lehet akadálya, hogy valakit, akinek internálása indokolt, a bíróság szabadságvesztésre ítélt, sőt, az ilyenek még büntetésük letöltése után is veszélyesek.125 Hogy ez az internálásról alkotott felfogás az évek során mennyire nem változott, arra bizonyíték a budapesti ügyvédi kamara az „internálás intézményének megszüntetése és az internálótáborok feloszlatásának” tárgyában 1922 júliusában az igazságügyi minisztériumhoz benyújtott felterjesztése. Elismerték, hogy az internálás a Tanácsköztársaság után indokolt volt, de azóta eltelt három év, és időközben hatályba lépett az 1921:111. törvénycikk, az úgynevezett rendtörvény, amely csírájában elfojtja a bolsevik mozgalmakat. Ezen felül az internálás sérti a személyes szabadságot is: bűncselekmény nélkül senki nem büntethető, vétség esetén csakis a bíróság hozhat ítéletet. Utalva arra, hogy gyakran a büntetés kitöltése után internálnak, felhívták az igazságügy miniszter figyelmét, hogy több büntetést ugyanazon a bűnért nem lehet kiszabni. A beadványra hosszas késlekedés után az a válasz érkezett, hogy az internálások kérdése belügyi kérdés, az internálótáborok feloszlatásáról való döntés pedig a kormányzati politika hatáskörébe tar124 Nemzetgyűlési Napló IX. köt. Bp., 1820. 222-225. p. (A nemzetgyűlés 1921. április 20-i ülése.) 125 MOL К 579. Igazságügyminisztériumi levéltár. Általános iratok. 653/3. cs. T-1921-7010. 5. p.
