Molnár András (szerk.): Egerszegi történeti tanulmányok 2010 - Zalaegerszegi Füzetek 11. (Zalaegerszeg, 2010)
Makóné Buzás Eleonóra: A zalaegerszegi internálótábor 1916–1924
rá kötelezően az új norma követésére.2 Részben azért is maradhatott fenn egészen 1951-ig, ez az akkor ex cathedra formalistának, dekadensnek, kozmopolitának, haladásellenesnek stb. bélyegzett stílus,3 mivel a viszonylag kevés új (modern) épülettel még nem lehetett reprezentálni a szocializmus győzedelmes jellegét, illetve más, fontosabb területeken több volt a „tennivaló”. Ilyen területnek számított például a köztulajdonba vétel, ami az építészetet, azon belül a tervezőirodákat is idejekorán elérte. 1947-től megkezdődött az építészeti tervezés szervezeti és tulajdonosi struktúrájának a következő évtizedre nézve permanenssé váló átalakítása. Állami tervezőintézeteket, irodákat, vállalatokat hoztak létre, míg ezzel együtt lényegében felszámolták, legalábbis marginalizálták a magántervezést.4 1948 májusában egy kormányrendelettel felállították az (Állami) Építéstudományi és Tervező Intézetet, aminek az átszervezésével ugyanezen év decemberében létrehozták az Építéstudományi Intézetet, az Ipari Épülettervező Intézetet és a Magasépítési Tervező Intézetet (MATI).5 1948-ban megszüntették a „Tér és Forma” című építészeti szaklapot, ami a főleg Gropius, Le Corbusier és Mies van der Rohe által megteremtett új építészeti formanyelvet követő hazai építészgenerációk legfőbb orgánumának számított.6 Ez jelzés volt mindenki számára, mely a legkülönbözőbb reakciókat váltotta ki. A külföldre távozás és pályafeladás mellett az építészek derékhada a kényszerű behódolást volt kénytelen választani egzisztenciájuk megtartása érdekében. A magán építő cégeket államosításuk mellett rendszerint összevonták és eleinte több, majd egy-egy megyét kiszolgáló építőipari 2 Prakfalvi 1998. 293-294. p. Lásd még: Potó 2003. 3 Bonta 2008. 116-143. p. 4 Prakfalvi 1998. 288. p. 5 Prakfalvi 2009. 124-126. p. A negyvenes-ötvenes évek fordulóján, közel egy évtizeden keresztül a folyamatos átszervezések képviselték egyedül az állandóságot a tervezőirodák életében. E helyütt nincs mód és nem is cél a tervezőirodák e korszakbéli történetének részletes kifejtése. Lásd ehhez: Schéry-Jeney 2001. 6 Vö. Pamer 2001. 65-68. p. 225
