Molnár András (szerk.): Egerszegi történeti tanulmányok 2010 - Zalaegerszegi Füzetek 11. (Zalaegerszeg, 2010)
Makóné Buzás Eleonóra: A zalaegerszegi internálótábor 1916–1924
ban spanyolnátha-járvány dúlt. A soproni fegyencek első turnusát kísérő katonai parancsnok szerint a hajmáskéri tábor nem felelt meg a biztonsági követelményeknek. Ezért a következő transzporttal a táborba küldtek egy fegyintézeti tisztviselőt, hogy a soproni letartóztatottak felett gyakorolja a felügyeletet. Ezen kívül a soproni állam- ügyészség kérte a táborvezetőséget, hogy szigorítsák az őrzést, hiszen épp a legveszélyesebbek kerültek Hajmáskérre. A belügyminiszter február végén meglehetősen ingerült hangvételű átiratot küldött Bárczy István igazságügy-miniszternek, miszerint ő letartóztatottak számára nyitotta meg Hajmáskért, de az oda érkezettek között mindössze öt ilyen van, a többi közel háromszáz elítélt fegyenc. Mivel ez az internáltakra nézve káros hatással van, ezért kéri, hogy minél előbb szállítsák el onnan a szóban forgó egyéneket. Az igazságügy-miniszter válaszában leírta, hogy az ország legnagyobb letartóztatási intézményei megszállt területen vannak, a meglevők pedig „a kommunista bűnperek és a közönséges bűnesetek számának ugrásszerű emelkedése miatt” túlzsúfoltak. Kérte továbbá, hogy lehetőség szerint különítsék el az internáltaktól a soproni fegyházból érkezetteket. A belügyminiszter válasza rövid volt: annyira tudják őrizni a foglyokat, ameny- nyire őrzik őket, személyi okokból egyébre nincs lehetőség. Ha ez nem megfelelő, helyezzék a soproni fegyenceket máshová. Néhány nappal később megérkezett az igazságügyi tárcához a hajmáskéri tábor Zalaegerszegre való átköltöztetéséről szóló értesítés, azzal a megjegyzéssel, hogy a soproni fegyencek is követhetik az internáltakat Zalaegerszegre, amennyiben az igazságügyi tárca finanszírozza utazásukat, és hozzájárul a számukra szükséges barakkok felújításához. A zalaegerszegi ügyészséget bízták meg a feladattal, hogy a fogolytáborban keressen az elítéltek elhelyezésére alkalmas területet, és készítsen tervet az esetleg szükséges felújítás, átalakítás költségeiről. A kiküldött tisztviselő a tábor északkeleti részén, a foglyok által lakott barakkoktól mintegy egy kilométernyi távolságra talált egy alkalmasnak vélt helyet. A szóban forgó területet a tábor külső kerítése határolta, és egy négy méter magas deszkafal, amelyen három méteres magasságban körfolyosó futott az őrök részére. Maga az épület egy méteres magasságra kiemelt, deszkából favázra épített ház volt, két részre osztva, mindkettő téglakályhával és lócákkal berendezve. Az ügyészségi szemlész látogatásakor (1920. április 10-én) mindkét 187
