Molnár András (szerk.): Egerszegi történeti tanulmányok 2010 - Zalaegerszegi Füzetek 11. (Zalaegerszeg, 2010)

Hermann Róbert: Szabó Samu honvédszázados emlékirata a 47. honvédzászlóalj történetéről

a hegyekről levonultak, s hátam megett engem vártak, a nagy sötétségben nem tudván, mi vagy kik legyenek, a dobogó csapatra kiáltják a „megállj, ki vagy” felszólítást, s a háromszori felszólításra sem nyervén feleletet, rájuk tüzeltek. Nemcsak a lövöldözést, de a felszólítást is hallván, legényeimet én is tüstént az üt mellé rendbe állítottam, s azt hívén, hogy az oroszok csakugyan hátunk mögé kerültek, a hozzánk robogókra rátüzeltettem, de mily nagy volt bámulásom, midőn a mintegy 300 darabra menő lovakon egyetlen egy embert sem láttam ülni, de tüstént elgondoltam, hogy a reserv-nél valami baj lett, s a huszárlovak ügy riadtak el. Aminthogy így is volt, senki nem tudván egyébaránt [sic!], hogy a lovak mitől riadtak föl. Ezután én századommal a csapathoz beértem, - az elfutott huszárlovak öszveszedé- sére több csapatban huszárok küldettek, és egy fél század gyalogság is, s ezeket be nem várva, a tábor után indultunk.1" Az Ipoly kanyarulatánál ismét hídon mentünk által, és én századommal ezen hídnak fölégetésére ismét hátrahagyattam oly parancsolattal, hogy a hídtól addig el ne távozzam, míg a híd tökéletes égésben nem lesz; addig azomban föl ne gyújtsam, míg a küldött huszárok vissza nem térnek. Ekkor lehetett éjfél után egy óra. A hidat vizsgálván, miképpen lehetne jól fölégetni, azt tapasztaltam, hogy az igen vastag tölgyfa padlókból van késztve, s így a ráhordott csekély szalma által meg nem gyullad, azért még sok szalmát hordattam. Már sokáig vártam, de a több csapatban kiküldött huszárok mégsem jöttek meg. Végre az oda mellém rendelt huszártizedes jelentette, hogy mind megérkeztek, s így a hidat meggyújttattam, de a szalma leégett róla, s híd nem gyulladt meg, mire nézve szénát, szalmát, sövényt, mindenféle szereknek ráhordása után csakugyan meggyulladt, s midőn jó égésben volt, odahagytam, s Halásziba a tábor után indultam, de mivel tudtam, hogy Szécsénynél már ellenség van, egy falubeli vezető útmutatása mellett az országútról letértem, s így századomat, melyről azt hitték, hogy el leszünk fogva, szerencsésen a táborhoz vezettem. Halásziba alig 111

111 A rárosi hídnál kitört vakiárma leírását lásd: Görgey István: 1848 és 1849- ből. Élmények és benyomások. Okiratok és ezek magyarázata. Tanulmányok és történelmi kritika. III. köt. Bp., 1888. (a továbbiakban: Görgey István 1888. III.) 183-184. p.; Egressy Ákos 1893. 136. p. és Máriássy János 1999. 171-174. p.

162