Végh Ferenc: Egerszeg végvár és város a 17. században - Zalaegerszegi Füzetek 10. (Zalaegerszeg, 2010)
Okmánytár - Az egerszegi magisztrátus kiadványai
A városi magisztrátus bizonyságlevele Bessenyey István részére Zalaegerszeg, 1624. május 25. (Pünkösd vigíliája) Mi, egerszegi főbíró, úgymint Bereck Tamás és azon helységbeli tizenkét esküdtek, úgymint Ágoston Benedek, Boc Mihály, Bali György, István Benedek, Földes Gáspár, Sípos Benedek, Cseh Lukács, Vas János, Völgyi György, Kustos György, Lukács Mihály, Vida Tamás és az többi közönséges polgárok. Adunk tudására és örök emlékezetére mindeneknek, az kiknek illik, mostaniaknak és jövendőknek, hogy jőve mi élőnkben az mi polgártársunk, Bálint Kelemen az ő feleségével, Katával. Az kik mi előttünk állván, szabad akaratuk szerint ilyen vallást tettenek, hogy az minemű Ballya hegyen való szőlejük vagyon, melynek fölszélről az őfelsége szolgájának, Веке Balázs kovácsnak szőleje vagyon, napkeletről Császár Lőrinc szőlejének völgye, délről Gálos Péter szőleje és Vajda Benedekné, Györgyfi Balázs szántóföldé és ugyan azon felé Szabó György szőlője, napesetről356 pedig közönséges út. Azt ők néminemű szükséges dolgainak véghezvitele miatt kényszeríttettek meg- hihatatlanképpen örökben eladni az nemes és vitézlő őfelsége egerszegi császár és király urunk hadnagyának, Bessenyey István uramnak, száz egész magyar forinton, oly kötést tevén mi előttünk, hogy ha valaki őkegyeimét abban az örökben háborgatni akarná, tahát minden perpatvar nélkül is másfélszáz forinton juthasson hozzá. Mely pénztől őkegyelme mi előttünk úgy fogadta, hogy ha az eljövő sarlós Boldog- asszony napjára357 meg nem adná, tehát ötven forintja vesszen őke- gyelmének az szőlőjében. Azért mi előttünk adta, vallotta és örökítette felül megnevezett Bálint Kelemen őkegyeimének, úgymint Bessenyey István uramnak és őkegyelme utána való maradékainak, hogy őkegyelme úgy bírhasson mindetik, mint tulajdon maga örökét és senki őkegyeimét ne háborgathassa azon szőlő örök uraságában. Mely dolognak nagyobb bizonyságára és örök emlékezetére adtuk őkegyeimének az mi városi levelünket, függő pecsétünkkel megerősítvén. 2. 356 Nyugatról. 357 Július 2. 80
