Végh Ferenc: Egerszeg végvár és város a 17. században - Zalaegerszegi Füzetek 10. (Zalaegerszeg, 2010)
Egyházi élet a katolikus megújulás idején
A katolikus egyház pozícióinak megőrzése vélhetően azzal magyarázható, hogy aló. század második felében a helyi, meglehetősen népes egyházi társadalom ki tudta elégíteni a hívek lelki szükségleteit, ami kihúzta a talajt a protestáns tanok terjesztőinek lába alól. Az 1554-ben, a zalai főesperesség plébániáiról készült egyházlátogatási jegyzőkönyv tanúsága szerint a mezőváros három portáját magáénak valló plébános mellett öt oltárigazgató is tevékenykedett a településen, bár utóbbiak életvitelét - egy kivétellel - mind a hívek, mind a jelentés készítői kemény kritikával illették. Kötelezettségeiket ugyanis elmulasztották, de általános volt körükben ágyasok tartása is, és volt köztük olyan is, akit a reformáció szellemisége is megérintett.298 A század végén is legkevesebb három felszentelt pap teljesített lelkipásztori szolgálatot Egerszegen és környékén. Az 1597-ben elhunyt Pál nevű plébános után hátra maradt készpénz felét, öt és fél forintot ugyanis a veszprémi püspök engedélyével az egerszegi papok osztották fel maguk között.299 Kilenc akó borát pedig a kanizsai németek kapitánya vásárolta meg 18 forintért, de ez az összeg a püspök tiszttartójának kezéhez folyt be, akárcsak a plébános pénzhagyatékának másik fele.300 A 17. század folyamán egy adott időpontban csak egyetlen plébános működése igazolható. Érdekes módon az ő személyét a helyőrség soraiban írták össze (mint ez például a 16. században a komáromi szerb katonák pópája, vagy a szendrői német gyalogok prédikátora esetében is történt), következésképpen illetményét a végvári katonákhoz hasonlóan az Udvari Haditanács előirányzata alapján a kamara utalványozta.301 A veszprémi egyházmegyére jellemző krónikus paphiány önmagában is magyarázza az előző évszázadban még népesebb egyházi társadalom sorvadását.302 A jelentősebb plébániák, így Egerszeg esetében is gyakran az 1630-ban helyreállított veszprémi káptalan 298 Pfeiffer, 1947. 36-37.; Tomisa, 2002. 36-37.; Maksay, 1990. 945. 299GyEL GyKHL Theca I. Fase. 24. No. 665. 300 Uo. ,ш MOL P 1322. A herceg Batthyány család it. Földesúri família. No. 1407.; Szabó, 1933. 458. 302 Molnár, 1998. 78. Az egyházmegye névtárában 1686-al bezárólag mindössze 20 plébános neve szerepel. 66
