Végh Ferenc: Egerszeg végvár és város a 17. században - Zalaegerszegi Füzetek 10. (Zalaegerszeg, 2010)
Önkormányzatiság és önszerveződés
rítani a (fő)kapitány illetékességét, kevés sikerrel. Bizonyítja ezt, hogy a vicegenerális a tilalom dacára rátette kezét a püspököt illető vámjövedelmekre, de a földesúr más vonatkozásban is deffenzívába szorult a lakosság többsége felett közvetlenül is rendelkező végvidéki főkapitány-helyettessel szemben.274 Világi nagy- és középbirtok részét képező prezídiumok esetében (például Keszthelyen) határt szabott ennek a törekvésnek, hogy a végvár (fő)kapitányi posztjára szinte törvényszerűen az egyik (rész)birtokos kapott kinevezést, aki így őrködött saját (és más compossessorok) földesúri érdekei felett.279 280 Az ekkortájt Sümegen rezideáló veszprémi püspökök próbálkozásai viszont rendre zátonyra futottak az öntudatos katonaközösség és (fő)ka- pitánya ellenállásán. Utóbbi így nem csak az irányítása alá rendelt helyőrség, hanem de facto a végvárváros első embere is lett, meghatározó szerepet vállalva Egerszeg 17. századi életében. A prezídium lakosságának többségét kitevő sereg, ahogy a katonaközösség önmagát nevezte, heterogén összetétele dacára egységesen lépett fel érdekei védelmében, előnyöket harcolt ki magának, vagy éppen sérelmei orvoslását kérte a legkülönbözőbb fórumokon. A 17. század közismerten az önszerveződés időszaka, amikor is a társadalom adott csoportjai lakóhely, hivatás, foglalkozás vagy pusztán sorsközösségük okán testületekbe tömörülve igyekeztek nyomatékot adni követeléseiknek.281 A sereg tehát lényegében a közösségi akarat képviselője volt a külvilág irányában, lett légyen az a település földesura, vagy éppen saját kapitánya. Egerszeg esetében a közel félezres katonaközösség akaratát nyilvánvaló módon nem lehetett negligálni, így az olykor sorsfordító módon szólt bele a végház sorsának alakulásába. Jól példázza ezt, hogy 1683. július 3-án a helyőrség tisztjei a seregtől vártak állásfoglalást abban a kérdésben, hogy Batthyány II. Ádám végvidéki főkapitány példáját követve maguk is fejet hajtsanak-e Thököly Imre felső-magyarországi fejedelem és a Bécs ost279 Uo. 280Végh, 2007. 103-108. 281 Pálffy, 2007. 427-437. 62
