Végh Ferenc: Egerszeg végvár és város a 17. században - Zalaegerszegi Füzetek 10. (Zalaegerszeg, 2010)

Katonai és „civil” élet a Zala partján

zésre használta fel.2’2 A kényszeradó fizetésével már az utolsó dunántúli török erősség, Kanizsa 1690. áprilisi kapitulációja előtt, a hosszúra nyúlt blokád idején hagyhattak fel végérvényesen Egerszeg lakói.

Egerszeg helyőrségének királyi katonái a földművelés mellett vagy annak alternatívájaként ipart is űzhettek, bár a helyi kézművesség viszonylagos fejletlensége miatt számuk aligha lehetett különösen magas. A 17. századból ugyanis jelenleg mindössze négy céh működésére van adatunk. A végvárváros és szűkebb vonzáskörzetének termékszükségletét a varga, a csizmadia, a vegyes (kardkészítő-kovács- lakatos-ötvös-szíjgyártó) céh és a szabók ipartestülete elégítette ki, de természetesen céhes kereteken kívül is számolhatunk kézművesek jelenlétével.* 233 234 235 A helyi ipar mind a céhek számát, mind differenciáltságát tekintve megfelel a zalai mezővárosok átlagának, de messze elmarad az iparosodottabb dunántúli települések, például Győr és Pápa mögött.2’4 Egerszegen is a ruházati iparágak domináltak, ami nagyrészt a katonaság jelenléte által generált keresletnek tudható be. Elegendő ehelyütt arra gondolnunk, hogy a helyi szabók dolgozták fel a végváriak fizetségül kapott posztóját, amely viszonylagos drágasága okán mesterkezet igényelt. A lábbelik, különösen a török hatásra terjedő keményszárú csizmák megrendelői is nagyrészt végváriak lehettek, már pusztán a katonaságnak a prezídium össznépességén belüli számarányának okán is. Az alapvetően fémmegmunkáló iparágakat tömörítő vegyes céh nagyrészt ugyancsak a katonaság szükségleteit volt hivatott kielégíteni, aminek beszédes bizonyítéka az egyazon testületbe tömörült kardkészítők és kovácsok jelenléte. Nyilván nem véletlen, hogy utóbbiak sorait erősítette a magát „őfelsége hajdújá”- nak valló János kovács, de ugyanezt a foglalkozást űzte 1628-ban a helyőrség legkevesebb két lovasa éppúgy, mint másfél évtized múltán egy - ugyancsak kereszt és mesterségnevével - jelölt katonatársuk

2,2 Kelenik, 1997. 155.

233 Éri, 1975-1976. 173-174., Lendvai, 1979. 103-115.

234 Szakály, 1994. 158.

235 MOL P 1314. A Batthyány csal. lt. Missiles. No. 48498. Tar József Batthyány Kristófhoz. Egerszeg, 1685. március 26.; Balázs és István kovács. MÓL E 211. Lymbus Series II. 93. cs. föl. 514-522.; Pál kovács. MOL P 1314. A

53