Végh Ferenc: Egerszeg végvár és város a 17. században - Zalaegerszegi Füzetek 10. (Zalaegerszeg, 2010)

Katonai és „civil” élet a Zala partján

Monarchia lényegesen csökkenteni kényszerült a magyarországi oszmánellenes védelmi rendszer fenntartására szánt összegeket. Ennek a részletekbe menő ismertetését mellőzve ehelyütt csak arra utalnánk, hogy az Udvari Kamara 12 helyett csupán 10 hónapra vállalta az esztendő egészén át szolgálatot teljesítő végváriak javadalmazását. A katonaságot kár érte azáltal is, hogy a zsoldnak csak egy részét vehették kézhez készpénzben, a fennmaradó hányadot posztóban ellentételezte a kamara.207 Ez a gyakorlat azért volt sérelmes, mivel a nagy tételben, kedvezményesen felvásárolt szöveteket a katonáknak már kiskereskedelmi áron számolták el, a különbözet pedig a kamaránál és a nyerészkedő fizetőmesterek zsebében maradt. A „vitézlő nép” ráadásul késedelmesen, rendszerint több hónap nélkülözés után juthatott csak hozzá fizetéséhez, pontosabban annak egy részéhez. A zsoldosztás időpontja mindig bizonytalan volt, mint ahogy azt sem lehetett tudni, hogy a járandóságuk mekkora részét fogják végül kézhez kapni a fegyveresek pénzben vagy posztóban, esetleg más módon. Mindazonáltal a hópénz a korabeli árviszonyok mellett elvben fedezte egy átlagos nagyságú katonacsalád alapvető létszükségleteit. A lovasok illetménye 4-5 rajnai forintot tett ki, amely magába foglalta lovuk ellátásához szükséges költségeket is. A gyalogosoknak alacsonyabb összeggel, mintegy három forinttal kellett havonta beérniük. Tisztjeik és az altisztek értelemszerűen a közkatonákénál magasabb összegre tarthattak igényt, de a tüzérek és rendkívüli alkalmazottak szakértelmét is jobban honorálták.208

A „se pénz, se posztó” szállóige találóan örökítette az utókorra azt az egzisztenciális bizonytalanságot, amely a végházak fegyvereseit már a 16. század második felétől új bevételi források felkutatására ösztönözte.209 Az egerszegi helyőrség királyi katonái a 17. században a - többi zalai végház őrségéhez hasonlóan - ingatlanok, elsősorban jobbágytelek állományán kívüli, így kevesebb földesúri járadékkal

207 Takács, 1908. 254.

208Takáts, 1908. 268. A hadszertárnok példának okáért 20 ft. ellenében szolgált hóról-hóra az egerszegi végvárban, míg a tüzérek járandósága ennek felét tette ki. MOL P 1322. A herceg Batthyány család lt. Földesúri família. No. 327.

209 Szántó, 1993. 145-160.; Benczédi, 1983. 101-111.

48