Káli Csaba: Zalaegerszeg az „ötvenes években” 1947-1956 - Zalaegerszegi Füzetek 9. (Zalaegerszeg, 2005)

Beszolgáltatás, kereskedelem, közellátás

A mezőgazdaságilag művelhető terület, az űn. közérdekű építkezések (laktanyák, gazdasági létesítmények, köz-, illetve lakóépületek) miatt gyorsan csökkent a város közigazgatási területén. Az ötéves terv első évében Zalaegerszeg terménybeadási kötelezettségét globálisan 141 vagon gabonában állapították meg. A beszolgáltatás azonban jóval gyengébb eredményt ért el, a 110 vagont is alig haladta meg. Érdekes, hogy a különbözetet ekkor még önkritikusan javarészt számítási hibának tudták be, míg a későbbi években már az „ellenség” szerepe domborodott ki inkább, az esetleges negatív differencia kapcsán.218

Ugyancsak ettől az évtől kezdődően, a pártbizottság és a tanács különböző testületéinek ülésein, a mezőgazdasági munkák és ezzel összhangban a beszolgáltatás, valamint az adózás lépett elő a legfontosabb, vagy nem egyszer egyedüli témává. Ez az állapot 1953-ig tartott. A kuláknak minősített személyek helyzete 1948-tól, az általuk külön fizetendő, ún. mezőgazdaság-fejlesztési járulék bevezetésével kezdett fokozatosan megnehezedni.219 A rájuk rótt aránytalanul nagyobb adózási és beszolgáltatási terhek célja, az anyagi ellehetetlenítés mellett, az ingó és ingatlan vagyonuknak, az állam részére való ellenszolgáltatás nélküli felajánlásának kikényszerítése volt. Ha a pressziónak ez a fajtája nem használt, akkor jöttek az erőszakszervezetek, a maguk meglehetősen széles skálán mozgó eszközeikkel.220

A tanács, valamint a fent említett szervek kiemelt feladata volt a terményrejtegetők és az ún. feketevágások leleplezése. Úgy gyanították, hogy a környékbeli hegyekben (Jánkahegy, Egerszeghegy, Gógánhegy stb.), végzik a feketevágásokat, illetve a városhoz közeli

218ZML Zeg. VT ir. VB ülési jkv. 1950. augusztus 18. A beszolgáltatási kirovásnál olyanokat is számba vettek, akiknek itt volt ugyan a földjük, de a lakóhelyükön szolgáltattak be. A különbség másik okának az időközben beindult beruházásokat nevezték meg, amelyek nem kevés területet vontak ki a művelésből.

219 Erdmann 1992.94-98. p.

220ZML MDP Zeg. V. Biz. ir. 1. fcs. 7. ő. e. E helyütt csak egy példát említünk. A cséplést ekkor még magántulajdonban álló gépekkel végezték, ami sok pártvezetőnek csípte a szemét: Antos István, 1950. augusztus 2.: „A Pé- terfi-féle gépről már annyi szó esik, nem értem, hogy miért nem kobozzák el ezt a gépet, amikor a Péterfl annyi hibát csinál [sic!].” Uo. 8. ő. e.

81