Káli Csaba: Zalaegerszeg az „ötvenes években” 1947-1956 - Zalaegerszegi Füzetek 9. (Zalaegerszeg, 2005)
A kamaszodó város új ruhája – építészet és infrastruktúra
1954 85 1955 144 1956 89 Az adatsorból, mint látható valamilyen oknál fogva kimaradt 1951, továbbá a forrás megjegyzése szerint ezekben a számadatokban benne foglaltatnak az ún. „gazdaságos lakásnyerések” száma is. Ez utóbbi a más célra használt, - de korábban esetleg lakásként funkcionáló - helyiségekből ki(vissza)alakított lakásokat jelentette. A fenti, bizonytalan forrású adatokhoz képest, ennél biztosan több lakás épült a városban. A ténylegesen épített lakások számának közigazgatási iratokból való pontos megállapítása azonban több ok miatt is nehézkes. Összehasonlítva az iratokban fellelhető adatokat az empirikus úton, valamint az oral history révén szerzett információkkal, arra az érdekes, de nem meglepő' sejtésre jutottunk, hogy a hivatalos források valószínűleg nem (mindig) vették számba a honvédségi, vagy más fegyveres testületek beruházásában épült lakásokat. Ezek biztosan hiányoznak a fenti számadatokból is, hiszen csak a néphadsereg laktanyájának 1949-50 közötti építkezésénél, közvetlenül mellette, egyúttal több tucat lakást is építettek, a többi beazonosítható polgári új lakás mellett, amelyek száma legalább ennyi volt. Tapasztalati úton ugyancsak megállapítható, hogy az 1951-53 közötti években - ha csak a polgáriakat vesszük is számításba - szintén nagyobb számú lakás épült a kimutatotthoz képest, hiszen például a ruhagyár környékén több olyan háztömb is készült, amelyek egyenként 18-20 lakást tartalmaztak. Figyelembe véve a tapasztalati utat, valamint azt a tényt, hogy a városban épült lakások - különösen az ötvenes évek legelején - nem kis részben a fegyveres testületek beruházásában készültek, összegzésképpen azt mondhatjuk, hogy a ténylegesen megépült lakások, családi házak száma - az éves bontással csak nagyságrendi kapcsolatban állva - 20-30%-kal múlhatta felül a közölt végösszeget. A lakásínséget a város vezetői a háború utáni első években alapvetően a magánerős lakásépítkezésekkel próbálták meg orvosolni, házhelyek juttatása révén. Az építési telkeket öt nagyobb csoportban osztották ki a város területén, elkerülendő a szétszórtságból fakadó hátrányokat, szem előtt tartva a kommunális szolgáltatások későbbi, gazdaságosabb kiépítésének lehetőségét. A legnagyobb telektömb a 163
