Káli Csaba: Zalaegerszeg az „ötvenes években” 1947-1956 - Zalaegerszegi Füzetek 9. (Zalaegerszeg, 2005)
Előszó
pártiratokkal szemben. Ezekből legpregnánsabban csak a párt és az általa kreált uralmi rendszer bizonyos elemei ismerhetők meg, míg a közigazgatási iratok tekintetében - noha ott is leginkább a hatalom beszédmódja és érdekviszonyai tükröződnek - közelebb kerülünk a mindennapi élethez. Ez utóbbi témakör kapcsán kell megjegyeznem, hogy a már említett terjedelmi korlátok miatt sajnos a várost nem tudtam minden kívánatos nézőpontból leírni. így csak érintőlegesen súrolom például a „hétköznapok” történetét, vagy az intézményesült kulturális lehetőségeket és ezek alternatíváit. Jelen könyv egy hosszabb kifutási idővel bíró kutatási folyamat kezdő lépésének tekinthető, melynek során idővel fel kívánom dolgozni azokat a levéltári forrásokat is, amelyek ezúttal még kimaradtak, mint például a jogszolgáltatási iratanyagok java része, illetve az egyes intézmények, vállalatok nem marginalizálható forrásai. Ennek megfelelően később sor kerülhet a most felvázolt, általában a köztörténet fogalomkörébe illeszkedő tematikák mellett a fent megnevezett, már a szociológia és a kulturális antropológia (városantropológia) területeire is átnyúló kutatásokra és azok eredményeinek publikálására. A korszakból nagyon kevés hivatalos statisztikai forrás állt a rendelkezésemre. Ezeket is, de még inkább a félhivatalos, vagy többszörös áttéttel a közigazgatási és egyéb forrásokból elénk táruló adatokat csak kellő kritikával, illetve tájékoztató jelleggel mertem felhasználni. Összefüggő és elfogadható statisztikai adatokat csak az 1949-es népszámlálás szolgáltatott, bár mint látni fogjuk, az általa használt fogalmi kategóriákkal igencsak csínján kell bánni, mechanikus átvételük, és a pusztán erre épülő elemzések könnyen ingoványos talajra vihetik a kutatót. A korszak helyi sajtóanyaga (Uj Zala, Zala) első olvasatra értéktelen propaganda brossűrának tűnt. Figyelmesebb olvasása, főként a levéltári források által adott ismeretek tükrében, már más dimenzióba helyezte ezt a forrástípust. Az ideológiai frázisok, a központi sajtóból kötelezően átvett, vagy helyi mutáción átesett vezércikkek, hírek mellett nagyon sok értékes információ bukkant elő. A tények szándékolt, vagy felkészületlenségből eredő ferdítése miatt inkább a „jelenségek” és a „kis színesek” csoportjába tartozó hírelemek adtak sokszor nélkülözhetetlen kapaszkodót. Ezen a ponton - kissé talán komikusán hatva - találkozott egymással a múlt és jelen annyiban, 10
