Kapiller Imre (szerk.): Wlassics Gyula és kora 1852-1937 - Zalaegerszegi Füzetek 8. (Zalaegerszeg, 2002)
Kelemen Elemér: Wlassics Gyula minisztersége és a magyar népoktatás
távozó miniszter végül is 578 községben szervezett 728 állami népiskoláról adhatott számot, összesen 1605 - az eredeti 1500-as tervet némileg meghaladó - tanítói állással. Az állami népiskoláknak a statisztikákból kimutatható ezer körüli gyarapodása Wlassics miniszterségének közel egy évtizede alatt a további, mintegy 300 felekezeti népiskola államsegéllyel presszionált átszervezésével, „önkéntes” államosításával valósult meg. A népoktatási törvény revízióját célzó törekvések másik kezdeményezése a népiskolai tantervek korrekciójára irányult. Széles körű támogatottságot élvező szakmai követelés volt ezekben az években a népiskola gyakorlati jellegének, „hasznosságának” mind hangsúlyosabb előtérbe állítása, a tantervi követelmények és a tananyag ezt szolgáló — bizonyos határokig természetesen ésszerű - folyamatos módosítása, a termelési ismeretek, a mezőgazdasági és az ipari előképzés, valamint a kézimunka szerepének növelése révén. A másik jelszó az alapműveltségként definiálható tananyag folyamatos — részben a tanulói „túlterheltetésre”, részben a társadalmi igényként megfogalmazódó „gyakorlatiasságra” hivatkozó - redukciós kísérlete, ami az elemi népiskola Eötvös által megfogalmazott kettős - minimális és gyakorlatias alapműveltséget nyújtó, de a továbbtanulásra is felkészítő — funkciójából ez utóbbi gyengülését, végeredményben - és kimondottan is - az iskola szelekciós szerepének az erősítését célozta. Az 1890-es évek második felében különösen erőszakosan nyilvánult meg ez a redukciós szándék a magyar népiskolák közel háromnegyedét kitevő osztatlan iskolák helyzetéről és jövőjéről folytatott szakmai vitákban. E vita során a résztvevők széles köre - látszólag praktikus okokból - külön tantervet, erősen csökkentett műveltségi anyagot és a minimális mezőgazdasági szakképzést szolgáló gyakorlatiasságot követelt, amit végül is a szakmai fórumok és a VKM - a miniszter időközben önkritikusan felülvizsgált álláspontjától is támo- gatottan - az „egységes nemzeti műveltség” eszményére hivatkozva, egyöntetűen elutasítottak. Megjegyzendő, hogy ezekben a vitákban érlelődött ki a magyar népoktatás története egyik legkorszerűbb tantervének, az 1905-ös népiskolai tantervnek a koncepciója, amely különös tekintettel volt az összevont kisiskolákban folyó sajátos oktatói tevékenységre. 84
