Kapiller Imre (szerk.): Wlassics Gyula és kora 1852-1937 - Zalaegerszegi Füzetek 8. (Zalaegerszeg, 2002)
Mezey Barna: Wlassics Gyula, a büntetőjog és a bűnvádi perjog professzora
hívásaira nem tudott választ adni. A reformirányzatok azért fordultak az elkövető, a tettes felé, s az ő környékén keresték a megoldást a bűnözésre. A kor kriminálpolitikájának vezérelvévé vált a tettes. Ez alól Wlas- sics Gyula sem tudta kivonni magát. „A classikus iránynak el kell ismernie és csekély kivétellel el is ismeri mindenki, hogy a büntetőjog területét ki kell szélesíteni. A büntetőjog végczélja végre sem lehet elvont logikai fogalmak rendszere, hanem a criminalitás elleni küzdelem minél erőteljesebbé tétele” - szögezte le, s határozottan állást foglalt az elkövetők differenciált megítélése mellett.23 Büntetőjog-tudományi munkásságának is ezért középponti eleme a tettes és részes valamint a tettesi és részesi alakzatok elemzése. Pártolja az individualizáció jelszavát, s elfogadja a határozatlan tartamú szabadságvesztés-büntetés eszméjét is. „...az ifjúkori bűnösök, elzüllésnek induló gyermekek nevelése terén az alkoholisták, munkakerülők, őrült bűnösök ellen a határozatlan ideig tartó kényszerintézkedések felkarolása iránt kellő szabadsági biztosítékok mellett mindnyájunkban megvan a készség”24 Balogh Jenő így jellemezte Wlassics tudományos munkásságát: „állandó figyelemmel kíséri a folytonos fejlődést és anélkül hogy a ki nem forrott eszméket elfogadná, mindig lépést tart a haladással”25 Az elismerést úgy a kortársak részéről, mint az utókortól megkapta a jogtudós. „A Részesség tana (1885-ben s majd 1893-ban második átdolgozott kiadásban) ma is legértékesebb monográfiája a legnagyobb dicsekvése büntetőjogi szakirodalmunknak”26 A büntető eljárás kodifikációjában is egyesítő koncepcióját fogalmazta meg. „Rendíthetetlen híve a vádrendszernek, de nem a túlhajtott, un. tiszta vádrendszernek hanem a mérsékelt, az anyagi igazság és az egyéni szabadság tiszteletének vezéreszméit követő vegyes rendszernek.27 A büntető eljárásjog kodifikációjában gyakorlati és elméleti tapasztalatainak összefoglalása révén nagy jelentőségű javaslatokkal segítette a törvényalkotói munkát. „A bűnvádi eljárás alapelvei című, 1885-ben megjelent dolgozata örökítette meg nevét hosszú időre büntetőperjog tudományunk történetében. Ebben az aránylag kisterjedelmű munkában sorra veszi a büntető eljárásnak akkor napirenden lévő összes reformkérdéseit s mindezekre oly helyes és határozott megoldást javasol, melyeket a Bp. egy évtized múlva csaknem 66
