Kapiller Imre (szerk.): Wlassics Gyula és kora 1852-1937 - Zalaegerszegi Füzetek 8. (Zalaegerszeg, 2002)

Kunics Zsuzsa: A Walssics család és Nagykanizsa

1883 januárjában - már nagybetegen - fiához írt, valószínűleg utolsó levelében beszámolt a kitüntetéshez gratuláló nagyszámú látogatóról s üdvözlő levelekről; legjobb barátja, Kovács Kálmán sorait tartva a legmeghatóbbnak leveléhez mellékelve lemásolta fiának. Ebből való a rövid idézet: „Mind az amit ő felségétől s az államtól nyertél, egy becsülettel s önfeláldozással megfutott pályán szerzett érdemek méltó jutalma.”100

Fáradhatatlan, több évtizedes'tevékenységével nagy közmegbecsülést, tiszteletet vívott ki a városban. 1883. június 21-én - hosszas szenvedés után - 67 évesen hunyt el, temetésén 3-4 ezres tömeg kísérte.

Bátorfy Lajos így jellemezte s búcsúztatta a Zalai Közlöny hasábjain: „...tiszteletre gerjesztett nemes szívének igazságszeretete.” „Becsülte a munkaszeretőt, gyűlölte a henyélőt; tisztelte, emelte az erényt; az országos és megyei ügyeket benső meggyőződésével kísérte, de legkivált szülővárosa iránt odaadó, gyengéd szeretettel viselteJegyzetek

'Zala, 1910. december 25. 5.p.

"Nagy Iván: Családtörténeti értesítő, II. kötet, Budapest, 1900. 207. P" Nagykanizsa Szent József Plébániahivatal, Esketési anyakönyv 1806. Keresztelési anyakönyv 1808-1811.

4Nagy Iván i.m. 207-208. p.; Wlassics Antal és Eduárd részére kiadott nemesi bizonyítvány. Zala Megyei Levéltár (A továbbiakban: ZML) Megyei Közgyűlési jegyzőkönyv 1843. augusztus 31. és szeptember 18. 2418. sz.

’Zalai Közlöny, 1883. június 24. 2. p.; Az 1883. augusztus 4-én kiállított haláleset felvételi íven Sopron város szerepel születési helyeként. ZML V. 1514. Nagykanizsa város Árvaszékének iratai 1883. év II. 232. sz.

521